Tájház és néprajzi gyűjtemény

  Közösségünkben többször megfogalmazódott egy Falumúzeum létrehozásának fontossága, mely őrizné régi idők hangulatát, annál is inkább, mert egyre gyorsabban haladunk a modernizálás technikai világában, és ez úton, nagyrészt, veszendőbe, feledőbe merülnek múltunk tárgyi értékei is.

  A 2011-2012-es tanévben, az iskola képviseletével megbízottként, elérkezettnek éreztem az időt arra, hogy elinduljak ez ügyben, keressek egy megfelelő helyet, el kezdjem gyűjteni az Alsósósófalva múltjához kötődő emléktárgyakat, melyeket még megmenthetnénk a jövő generáció számára, akik majd ezek által betekintést nyerhetnek elődjeik ízlésvilágáról, életformájáról, népművészetéről.

E célnak a Néptanács tulajdonában lévő volt Orvosi Rendelő épülete megfelelőnek bizonyult, amelyben a két szoba éppen üressé vált, a harmadik pedig nagy festőnk, iskolánk névadójának, Sükösd Ferencnek emlékét őrzi már 1995 óta. Ezt a gyönyörű épületet Káli Árpád, akkori alpolgármester közbenjárásával, rendelkezésünkre is bocsátotta Parajd község Tanácsa.

 2011 szeptemberében írott formájú felhívással fordultam a falu embereihez, mely tartalmazta a tájház létrehozásának szándékát és a tárgyak gyűjtésének kérését.

  Erre a felhívásra nagyon kevés tárgy érkezett, következő próbálkozás a gyerekek bevonása volt, többen gyűjtögettek is, lelkesen, szeretettel.

  Októberben Fülöp András , id.Kacsó  Lajos, Fülöp Ildikó, Biró Judit segítségével megjavítottuk a kertet, kaput, ki is ürítettük a termeket, majd a lelkes farsangtemető asszonyok önzetlen munkája révén ki is   meszeltük azokat.

 Az összegyűlt tárgyak még mindig nagyon kis helyet foglaltak el a külső terem közepében, szinte elfogott a félelem, hogy, hogyan fog berendeződni.

  Következett a személyes kutakodás. Sok helyen benyitottam a kaput, s, ha nem is tudtak tárgyakat adni, pár jó szóval, kedves mosollyal, beszélgetéssel gazdagodtam.  Aztán adott a jó Isten közügyet értékelő, drága jó embereket is, akik adtak, amit csak tudtak, segítettek, ahogy csak bírtak.

  Nagyon boldogan mostunk minden kormos, pókhálós, poros tárgyat Biró Judittal, tudva azt, hogy gazdagodik „kincsesházunk”. Úgy érzem, Biró Kálmán is szívesen fogta be a lovat kérésünkre, fuvarozásra. Andrási Ilona nyugdíjas tanárnő is felajánlotta  mindenféle segítségét. Pál Lidi nénivel, Édesanyámmal, Lukács Margittal felhúztuk a szövőt, farsangidőben. 

  Régi mesterségek pályázatunk felhívására több tanuló kutakodott, írt dolgozatot; a legsikeresebb, jutalmazott munkák Székely Anna, Kacsó Adrienn, Kovács Ottilia, Ráduly Eszter, Szász Szilvia, Kacsó Barna tolla alatt születtek. Lelkes munkájuk is gazdagítja tárházunkat.

  Fülöp Ildikó, Kacsó Anna, néhai Biró Rozália, Lukács Margit, Andrási Ilona, Pál Lídia, Biró Judit, Biró Ágnes segítségével berendeztük a belső termet „lakószobának”, a külsőben pedig szerszámokat állítottuk ki, mesterségek szerint csoportosítva. Ezek megnevezésében id. Lukács Vencelné segített.

  Ekkor már látszott, hogy honnan, milyen tárgyak hiányoznak, s a gyűjtést már célirányosan folytattam.

 Most elfogadhatónak tartjuk a kiállított tárgyak mennyiségét, de azért folyamatosan gyűjtünk bármilyen múltbeli tárgyat, dokumentumot, fotót, könyvet, és nagyon szívesen fogadjuk, ha bárki, csak egy darabbal is, de gazdagítja Szülőfaluja létrehozott népművészeti gyűjteményét.

  Hálás köszönet mindenkinek, aki bármivel is segített, támogatott.

  Kívánom, hogy ez a tájház váljék a megtartó, emlékezés helyévé, olyan hellyé, ahol magunkra ismerhetünk, ahol lelkünk megnyugodhat, átélve egy lassúbb, erkölcsi értékekben gazdagabb kor hangulatát.

  Alsósófalva, 2021. augusztus 3.

Ráduly Jolán

Alsósófalvi időjárás előrejelzés

   Bár az utóbbi időjárást tekintetbe véve egy kicsit sem meglepő, de az utóbbi időben nagyon elszaporodtak az alsósófalvi időjárást érintő keresések a világhálón. Ezért szeretnénk ajánlani egy minden igényt kielégítő szolgáltatást: www.windyty.com.

  Az alsósófalvi időjárás előrejelzése mellet hő, és légnyomás térkép is található, illetve a legközelebbi webkamera képei, amely Szovátán van elhelyezve. 

Világban kószáló sófalviak, egyesüljetek! - Sófalvi Igazolvány

   Egyik kedves olvasónk részt vett a Székelyudvarhelyen szervezett sófalvi származásúak kosaras bálján 2005-ben. Ennek 10 éves évfordulója alkalmából juttatta el hozzánk az, akkor kapott Sófalvi Igazolványt. Fogadják szeretettek ezt pár tréfás gondolatot!

   1. Minden olyan székely atyafi és hölgy, aki Alsó- vagy Felsősófalván, vagy a közeli bokrokban született, akinek apja, anyja és nagyszülei is itt születtek, joga van igényelni a Sófalvi Igazolványt.
   2. A nagy érdeklődés miatt az első pont úgy módosult, hogy Sófalvi Igazolványt kaphat még az a személy is, akinek féltestvére, keresztanyja, nagybátyja, komája, sógora, komaasszonya, menye, veje, ükunokája, szomszédja, anyatársa, anyósa, vagy szeretője, sófalvi származású.
   3. Mivel a Magyarországon rekedt másfél millió magyar is jelezte igénylési szándékát, az első két pont szintén módosításra szorult. Ennek értelmében bárki igényelhet Sófalvi Igazolványt, aki legalább egyszer Erdélyben járt, átutazott Felsősófalván, de átnézett a főútról Alsósófalvára, a Görnyés nagy domb teteje felé.

  A Sófalvi Igazolvány tulajdonosa a következő jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezik:

   Minden évben részt vehet Székelyudvarhelyen, a sófalvi származásúak kosaras bálján, bőven ehet-ihat abból, amit hozott. Joga van bármilyen nótát rendelni a zenésztől, miután a hegedű vonójába pénzt húzott. A hagyományos sófalvi szokás szerint kötelező hajnalig innia, mert szégyen a bálból józanon távozni. A sáncban, a híd alatt, ágyban, vagy ágy alatt, mindig munkálkodjon benne a sófalvi virtus, ne féljen a rendőrtől, főnőkétől, anyósától, házastársától. Népszerűsítse mindenhol a Sóvidék hírnevét.

   Ezen igazolvánnyal a zsebében, bárki bármekkora banki kölcsönt felvehet, nősülhet, elválhat, nevethet, vagy sírhat, amint a helyzet hozza. Birtokában bárki szabadon közlekedhet Alsó- és Felsősófalva utcáin, valamint Budapesten, New York, vagy Bécs lakónegyedeiben. A Sófalvi Igazolvány a világ összes határátkelőjén, rendőrségén, kórházában fel lehet mutatni. Az már bizonytalan, hogy mindenki el tudja olvasni.

Kiadva 2005. febr. 15-én

A sóvidéki tánc

   Még néhány évtizeddel ezelőtt is gyakorlatilag mindenki kellett ismerje a helyi sajátos táncot, mert nagy szégyen volt, ha valaki nem tudott jól táncolni. A társadalmi megbecsülés szempontjából oly jelentős helyet vívott ki magának, hogy párválasztási gondokkal küszködött az a személy, aki nem sajátította el a tánc művészetét. A tánc segítségével át lehetett törni a szegények és gazdagok közötti korlátot. A sóvidéki táncok egész Udvarhelyszéken és Marosszéken ismertek voltak. Ez a tánc annyira híres lett, hogy már az 1960-as évektől tanítani kezdték Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában, Marosvásárhelyen és Kolozsváron is. Székelyudvarhelyen a Szakszervezet tánccsoportját a néhai, alsósófalvi születésű Kacsó Sándor irányította nagy sikerrel. 

   A sóvidéki tánc sikerét öregbíti az évek óta Felsősófalván megrendezett Székelyföldi Tánctábor. De, mint sok minden más, ez is kezdte elveszíteni jelentőségét. A sóvidéki táncrend gyakorlatilag azonos Felső- és Alsósófalván, Parajdon, Korondon, Atyhában, Pálpatakán, Fenyőkúton és Békástanyán is. Eszerint elsőként a lassú táncot, majd a gyors csárdást, vagy marosszékit járták, ezt követi a szökő. A marosszéki előtt sóvidéki legényest is beiktattak, de a legényest külön is eltáncolták a teljes táncrendtől függetlenül.

  A sóvidéki tánc népszerűségét mi sem tükrözi jobban, mint amikor Budapesten vagy akár Hong Kongban ropják a muzsika szóra : 

  Ez az a tánc amely elődeink legnagyobb éltető ereje volt, amely egyénivé tette a Sóvidéket, amely naggyá tett minket. Becsüljük meg, ápoljuk és ne hagyjuk feledésbe merülni.

* A cikk készült Biró Róbert Alsósófalva: Társadalomtörténeti vázlat című munkája alapján.

Falutalálkozó

  Bár a blog elsődleges célja Alsósófalva kulturális értékeinek bemutatása, és nem a közéleti dolgok online kitárgyalása, most mégis szükségesnek érezzük, eme irányelv félretételét egy cikk erejéig.

  Alsósófalva blogjába egyre több gratuláció érkezik, amelyben mindig beszámolnak, hogy milyen jó érzés a szülőfalunkról olvasni az interneten, az itt készült képeket nézegetni, és legalább így, képzeletben, itthon lenni. Azonban a napokban konkrét kérést is kaptunk, hogy lehetséges volna-e egy nagyobb családi és nemcsak családi találkozott szervezni.

  Most pedig arra a kérdésre keressük a választ, hogy mennyire tartanak igényt a falubeliek és a faluból elszármazottak egy ilyen találkozóra. Ezért megkérünk mindenkit, aki szeretne részt venni egy ilyen rendezvényen, hogy szavazatával támogassa elhatározásunkat. Ezt meg teheti a blog alján levő szavazó modul segítségével.

   Véleményüket leírhatják megjegyzésként ebben a cikkben, küldhetnek nekünk emailt vagy az alsósófalviak a falu facebook csoportjában is kifejthetik gondolataikat.  

* Szavazás az oldal alján.   

Társadalomtörténeti vázlat

   Elolvasható  a következő linkre kattintva : wikimedia.org

A dűlőnevek tanulságai

    Az alsósófalvi dűlőnevek azt mutatják, hogy a XVIII.század elején amikor a település fejlődési folyamata föllendült, a bánya kincstár kézbekerülésével egy-egy család térhódítása határozza meg azokat: Ábel oldala, Pállukács, Fülöp Györgyé, Pámihály, Hajdómezeje stb.

    A falu határának déli fennsíkján, a legendák szerint nagy küzdelmeket élt át a nép a tatárokkal vívott hadakozásban. Ezeknek a legendás emlékű eseményeknek a tényeit őrzik Küsvész, Nagyvész, Tatárdomb, Tatárkuttya. A Tatárdomb kb. 20 m. átmérőjű mesterségesnek látszó földhányás, amely alatt régi, a tatárokkal vívott harcok elesettjei nyugszanak. A tatárok feletti győzelemnek tanúja Örvendő, a falu és a sóbánya közötti lapályos terület. A szájhagyomány szerint a Haromtető és a Sószikla közti szoroson betörő tatárokat megakadályozták a völgybe való feljövetelben, a győzelem után ide gyűlt örvendezni a nép. Bércfalka és Égett oldal közti területen fekszik Asszonynép. A határnak ez a félre eső területe kedvező menedékhelye volt a csaták elől elvonuló asszonyoknak és gyermekeknek. Az Oláhok útja az 1916-os román betörés emlékét őrzi.

    A hagyomány szerint Sásverésben egy óriási sáskajárás alkalmával az egész vidék részt vett a sáska irtásban.

    A nép emlékezete számon tartja, hogy Kincses gödör területén vállalkozó szellemű sófalviak többször keresték a régi időkben eldugott kincset. 1905 körül Szilágyi János a fiával aranyat keresett Kincses gödörnél. Lukács Mihály elbeszélése szerint 1910 körül Hajdó Dénes, Molnár Márton és Kacsó Samu kerestek kincset. Minden próbálkozást végső fokon az hiúsított meg, hogy egy cigányasszony jóslata szerint, aki a kincs megtalálója lesz, meg kell halnia.

    A Káruj dombon Károly Sámuel kertjében a század elején sírásás közben egy méternél hosszabb lábszárcsont és nagy koponyacsontok kerültek elő " a török időkből való óriás emberek csontja volt. Ugyanott Szász Márton fundamentumásás közben aranyszálakat talált.

    A sóvidék szájhagyománya szerint Parajd pataka eredetének vidékén a Lengyelországba menekülő II. Rákóczi Ferenc elásta kincseinek egy részét és kardját, kint hagyva annak markolatát, hogy a szegény nép megtalálja azt.

       
 
 

Építészet

   A település típusa: több utcás halmazfalu. Az utcabeépítés szabálytalan, egy pár telken található előkertes utcabeépítés is.

    A telekforma az esetek többségében szabálytalan. A falu területének több mint fele dombon fekszik, a felszín változatos, a telekforma általában szabálytalan, sorházas.

    Régebben a Sóvidéken - Alsósófalván is- minden építkezésnél a fa adta a legfontosabb építőanyagot. A házakat legtöbbször kőalapra helyezték, és a falakat rakott boronafákból készítették, vagy faoszlopok közé csapolva (zsilipelve), faragott fából rakták ki. Ezeket a falakat törekes szalmával kevert agyaggal tapasztották be. A mennyezet szintén fából készült, a tetőszerkezet is. A tetőfedést valamikor szalmából vagy zsindelyből készítették, amit cserépfedés váltott fel.

    A tornácos házak elődjei a tornác nélküli padkás házak. A ház udvar felőli oldalhomlokzatán széles ereszt építettek. Ebből a szélesen fedett oszlop nélküli padkából fejlődött ki a tornác. A házak nagy része két, ritkábban három szobából állott, de ezek közül csak az egyiket használták.

    A csűr fából, ritkábban téglából épült, a hozzáépült pajtával keresztben fekszik, de nem minden esetben éri át az egész udvart. A csűrnek az udvar felől van a kapuja. Ez volt a legjelentősebb  épület az udvaron, legtöbbször nagyságban túltesz a lakóházakon. Ahogyan a lakóházakat, úgy a csűröket is kőalapokra rakott boronafalakból, gerezdelve építik, vagy talpgerendákba ácsolt oszlopok közeit faragott gerendával rakják ki. rendszerint kétoldali pajtákon kívül néha szkérszínnel, fásszínnel is egybeépülve találhatók.

Természeti Katasztrófák

    A természeti katasztrófák közül a tűz okozta a legtöbb nyomorúságot és bajt a falu lakosságának. A tűzesetek, tűzvészek nagyméretű pusztításainak legfőbb oka az volt, hogy a házakat, istállókat, gazdasági épületeket zsindellyel fedték. Amikor a tűz belekapott a zsindelybe, azt már nagyon nehezen lehetett eloltani. A szél egyik épületről a másikra dobta az égő zsindelyt, felgyújtva a szomszédos épületeket. A XIX. század vége felé az alsósófalvi gyülekezetet nagy nyomorúság érte. Az 1892. évi nagy égéskor a falu nagy része elégett,a templomot és a papilakot kivéve, az egyházi épületek is mind elégtek.

    Valószínű, hogy a nagy égés után Alsósófalván is megalakult az Önkéntes Tűzoltó Egyesület. Nagyon sokáig e vidéket az a mondás járta , hogy " leégett mint Sófalva" .

    A XX század elején már létezett a tűzoltó egyesület. A másik nagy tűzvész 1956-ban -augusztusban- volt. A Felsőszeren keletkezett a tűz, onnan a szél lefelé sodorta az égő zsindelyeket, és nagyon sok ház és  gazdasági épület esett a tűz martalékául. Még Székelyudvarhelyről is itt voltak a hivatásos tűzoltók. Csak nagy nehézségek árán sikerült a tüzet megfékezni. 

    Ma már ha meg is gyúlt egy-egy ház vagy istálló, a tüzeket sikerült a jó szervezésnek köszönhetően eloltani.  A villámcsapások is elég gyakoriak.

A két Sófalva

   Valamikor régen Alsósófalva és Felsősófalva egy település volt. A két falu a Korond-pataka két partján terül el. Egységét csak az a tény borította fel, hogy esős időben az alszegiek (Alsósófalviak ) nem tudtak templomba járni ugyanis akkoriban a folyó nagy kiterjedésű mocsaras része elválasztotta  " alszeget fesszegtől ". Így mikor már a falu lakossága, annyira meggyarapodott külön templomot és falut akartak  létrehozni. Orbán Balázs eképpen ír Sófalváról :

"   A korondi fürdőn alól negyedórányira a két (alsó és felső) Sófalva következik, mindkét falu a folyó ellentétes partján igen festőileg fekszik.

   Az országut által érintett Felső-Sófalvának temploma egy magaslaton igen festőileg fekszik. A torony gombján, az e vidéken divatos nap- és szélkakas ireg-forog a szél irányát jelölve.

   A falu felett (keletre) a Kodáros-patak által körül folyt hasonnevü szikladomb emelkedik, melynek szabályszerü s meglehetős terjedelmü fennlapján a monda szerint Kodáros vára állott, s rejtett pinczéiben most is tündérek által őrzött kincset hisz a nép. Most ott semmi nemü épitkezésnek nyoma nem látszik; legfőlebb szétszort kövek, s elporlott ragacs (cement) sejtetik, hogy itt valamely épület vagy erőd állhatott. Vajon nem valami római vigilia volt-e? mely az ide közel levő, a római uralom korában is müvelet alatt állott sóaknákra figyelt. Fennebb a Róka lyuk nevü helyen sok tégla és cserép darabokat, s régi pénzeket is fordit ki az eke.

   Sófalván csak nem minden családnak külön temetkező helye van, a fejfák czifrán, tulipánoson vannak kimetszve, főként a férfiak sirjain lévők s ezekbe, de csak a szabad székelyekénél (mert jobbágynak ezt tenni nem volt szabad) egy zászlós kopjanyél van helyezve. Oly szokás ez, mely kisebb-nagyobb módositással meg van nemcsak a Sóvidéken, hanem a Nyikó és Gagyvize melyékén is. Sok helytt csak a csatában elestek, vagy fegyver által kimultak, vagy valamely bátor tett által kitüntek részesülnek ezen megtiszteltetésben. Régi daliás idők maradványai, lovagias emléke azon harcias és szabad korszaknak, midőn minden székely nemes és lovag, midőn minden székely fegyverthordó honvéd volt. "

Földrajzi elhelyezkedés

  Alsósófalva falu a Sóvidék települései közé tartozik. A Sóvidék az egyetlen olyan tájvidék Erdélyben, amely nevét találóan a sóról, erről az értékes ásványi kincsről kapta. A köztudatban úgy él, hogy a Sóvidék elnevezés először Orbán Balázs monumentális művében, a Székelyföld leírásában fordul elő: " Sóvidéknek nevezik pedig a Korond vize és a Kisküküllő völgyét is le Szovátáig, azon több négyszögmérföldnyi sófekvésről, mely itt nemcsak a föld keblében rejtőzködik, hanem a föld felületére kitörve egész sóbérceket alkot. "

   A Sóvidék kistáj a Kisküküllő felső völgyében és a Korond vize mentén. Az egykori Udvarhelyszék és Marosszék határán fekszik, napjainkban is két közigazgatási területhez – nagyobbik része Hargita megyéhez, kisebbik fele Maros megyéhez-tartozik. Körülhatárolását elsőként Orbán Balázs végezte el.

   A földrajzi tájjal nagyjából megegyezik a néprajzi táj is, bár ez utóbbi határai tágabban értelmezhetőek. Néprajzi szempontból Sóvidékhez soroljuk Atyhát, Korondot és a hozzátartozó két hegyi tanyatelepülést Pálpatakát és Fenyőkutat, Felsősófalvát a sófalvi hegyi Békástanyával, Alsósófalvát, Parajdot, Ilyésmezőt, Szovátát és a vele egybe épült, Szakadátot, Sóváradot és Siklódot. Ez utóbbi a siklódi Nagykő nyugati oldalára a hegyen túlra települt, de lakóinak életmódja, kultúrája sóvidékies. A Sóvidékkel érintkező települések sok szállal kapcsolódnak egymáshoz, de meghatározó a szomszédos kistájhoz való tartozásuk: Varság, az Udvarhelyszéki Havasalja: Farkaslaka, Pálfalva, a Nyikómente, Kibéd, a Kisküköllõ mente, Vármezõ, Nyárádremete, a Nyárádmente faluja, Etéd, Küsmõd, Énlaka, Szolokma, külön kistáj a Küsmõdpatak völgyében. Gyergyó is szomszédos a Sóvidékkel félszázkilóméter távolságban. A gyergyóiakhoz a sóvidékiek régebb a só útján jártak, századunkban a Bucsin tetőn átvezető aszfaltozott úton érintkeznek.

 Természetföldrajzi ökológiai feltételei révén Sóvidék jobbára havasalji táj. A kistáj települései három magassági szinten helyezkednek el. Legmagasabban a hegyiek / Pálpataka, Fenyõkút, Békástanya, Atyha, Siklód/ utána következnek a vízmentiek, patakmentiek / Korond, Felsõ-Alsósófalva, Parajd, Szováta/ végül Sóváradot enyhébb éghajlatáért, jobb termőföldjéért alföldnek tekintették.

   A falu elnevezése magyarul Asósófalva románul Ocna de Jos, Hargita megyében Parajd községben található. A községközponttól három km.-re a legközelebbi várostól – Szovátától – 10 km., Székelyudvarhelytõl 37 km., a megyeszékhelytől 92 km.-re fekszik. A 13/A országút közeliti meg a falut, 1 km távolságra. Felsősófalva alsó végétől aszfaltút vezet a falu központjáig, majd egészen le Parajdig. 

   Alsósófalva az északi szélesség 46 fok 33 perc és a keleti hosszúság 25 fok 7 perc metszéspontján, a Görgényi havasok és a Hargita érintkezési pontja közelében, a tengerszint feletti 520 méter magasságban terűl el. A két iker falu Felsõ és Alsósófalva Parajd és Korond közé esik, a Görgényi havasok és a Hargita érintkezési vonalán elhúzódó völgyben, amelyben a Korondi patak helyi néven a Nagyvíz, vagy a Nagypatak folyik. Felsősófalva Korondi patak jobb oldalán, míg Alsósófalva a patak bal oldalán terül el. Felsősófalva alsó végétől majdnem 1 km.-es községi út vezet a Korond vizén át Alsósófalva felső végébe. A két falu határának területe a sík ( régen mocsaras ) Korondi patak völgyétől eltekintve dombos majd hegyes. Az alsóbb teraszokon szántók terülnek el, majd fentebb a dombokon és hegyeken kaszálók, hegyi legelők és lombhullató, főleg bükkerdők következnek. A Havasi határrészen fenyőerdők is vannak.

   Alsósófalvát nyugaton a Sóhegy (576m) és a Haromtető, nyugaton a Siklódikő (1023m) és a Küsmődikő (991 m) délen Görnyés teteje, délkeleten a Firtos magaslata (1666m) és a Szorostető, keleten a Korondi hegy határolja..