Piros rózsa, kék nefelejtcs
Engem babám el ne felejts,
Mert ha engem elfelejtesz
Elhervad a
Kék nefelejtcs.
***
Szedd a tavaszi virágot
Egy csokorba össze,
Rózsa legyen és ibolya
Egy vagy kettő közte.
Tekints néha a csokorra
Látni fogsz a múltba,
Eszedbe jut néha-nlha
Ki e pár sort írta.
***
Ha hervadnak a virágok
Vége van a nyárnak,
Szívünkből a forró vágyak
Mind messzire szállnak.
Ének
Erdő szélén nagy a zsivaly, lárma,
Erdő szélén esküszik a cigány vajda lánya.
Táncra perdül, vígan dalol,
Az egész cigány had,
Csak egyedül a mennyasszony,
Arcán ül a bánat,
Arcán ül a bánat.
Szomorú a cigány vajda lánya,
Rejtett könnyét senki más, csak édesanyja látja.
Vigasztalódj édes lányom,
Felejtsd el a régit,
Édesanyám fáj a szívem,
Majd meghalok érte,
Majd meghalok érte.
Már bíz én azt a rongyost nem bánnám,
Ez gazdagabb, ezüst pityke figyeg a dormányán,
Azt a régit meg nem látnám,
Semmije sincs neki,
Édesanyám nékem az kell,
Az a szegény régi,
Az a rongyos régi.
Ráduly Géza:
Ifjúságom emlékeiből az 1960-1962. évekből
Gyűjtötte: Ráduly Eszter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése