Minden virág az én szerelmemből nyílik...

Minden virág

Az én szerelmemből nyílik,

És az én szerelmem

Elkísér a sírig.

***

Csókot küldök

Nem virágot,

Annak akit

Úgy imádok.

Daru madár

Vidd el neki

Az küldi ki

Őt szereti.

Ének

Édesanyám, hogyha ír majd, írjon a falumról,

Küldjön egy száll virágot az öreg akác fáról,

Írja meg, hogy az emberek,

Sajnálnak-e, hogy el kellett mennem,

Írja meg, hogy magán kívül

Sirat-e még valaki engemet.

Írja meg, hogy házunk előtt él-e még a nyárfa,

Írja meg, hogy odahaza milyen nóták járnak,

Él-e még az öreg cigány,

Járnak-e a fonóba, mint régen,

Édesanyám mindent írjon

Csak egy lányról sose írjon nékem.

Édes fiam küldöm néked az akácfa virágot,

Meg azt a sok üzenetet az öreg cigányról,

A fonóba most is járnak,

A viszonyok olyanok mint régen,

Kíről írtad, hogy nem írjak,

Az a kislány te éretted halt meg.

Ha már így van, édesanyám, ne sirasson engem,

Már ezután odahaza nem síratnak engem,

Nemsokára zeneszóval

Kivisznek a gyászos temetőbe,

Fehér akác, rezgő nyárfa

Virágok közt temessenek engem.

Ráduly Géza: 

Ifjúságom emlékeiből az 1960-1962. évekből

Gyűjtötte: Ráduly Eszter