Valamikor volt egy kislány

Valamikor volt egy kislány

Kit szerettem igazán

Az csalta meg a szívemet

Egy vasárnap délután.

Kis sófalva határában

nyílik egy szép nefelejts

Leszakítom s néked adom

Hogy soha el ne felejts.

Ha majd boldog leszel,

Szíved legszebb napján

Csak egy pillanatra

Gondolj vissza én rám.

Boldog, aki szeret,

Boldog, aki nevet,

Boldog, aki egy nevet

Soha el nem feled.

Ének

Kertem alját a Korond vize locsolja

A  szívemet nehéz bánat szorítja.

Le se megyen a szívemről a bánat

Amíg párja nem leszek a babámnak.

Azt a kislányt még akkor megszerettem,

Mikor vele a kapuban beszéltem,

Megszerettem de nem a szép szaváért,

Homlokára göndörödő hajáért.

Bíró uram tegyen törvényt ha lehet,

Kit szerettem az az enyém nem lehet,

Száraz ágon azt fütyüli a sárga rigó,

Szerelemből nem parancsol a bíró.

Sem a bíró, sem a jó édesanyám,

Azt veszek el kit szeretek igazán.

***

Magas hegyre ne menj soha

Mert közel van az ég oda

És ha én ott nem vagyok

Elvisznek az angyalok.

Ráduly Géza: 

Ifjúságom emlékeiből az 1960-1962. évekből 

Gyűjtötte: Ráduly Eszter