Messze idegenben szomorú az élet...

Messze idegenben

Szomorú az élet,

Szívem azt dobogja

Látni szeretnélek.

***

Vessen a sors

Bárhova,

Feledni nem bírlak

Soha.

Ha majd a sírban is

Van élet,

Ott sem fogok mást szeretni

Csak téged.

Jegyeztem 20 éves koromban.

Ének

Lányból lesz az asszony, bimbóból a rózsa,

De sok édes percből lesz egy boldog óra.

Órákból a napok, napokból az évek,

Fekete hajamból lassan hófehér lesz,

Lassan hófehér lesz.

Meg nem állíthatjuk az idők járását,

Levelek hullását, virág hervadását.

Az idő elmúlik, a levél lehullik,

De a mi szerelmünk soha el nem múlik,

Soha el nem múlik.

Minden virág nyílott amikor ott voltunk,

Amikor a másik harangszónál álltunk.

Megbánod te azt, megbánod te százszor,

Visszahívsz még engem virág hervadáskor,

Virág lehulláskor.

Nem sírok én többet, egy könnyet se ejtek,

Valahogy nehezen elfeledlek téged,

Lehetsz te még másé, lehetsz te még százé,

De az én szerelmem csak a hervadásé,

Csak a hervadásé.

Ráduly Géza: 

Ifjúságom emlékeiből az 1960-1962. évekből

Gyűjtötte: Ráduly Eszter