Ha virágot látok,
Te jutsz az eszembe,
Ha nevedet hallom,
Öröm száll a szívembe.
Ha pihenni térek,
Felőled álmodok,
Mikor ébredek,
Érted imátkozok,
Ha szárnyam lehetne,
Csak tehozzád szállnék,
Két karomba zárva
Ezer csókot adnék.
Egyetlen egy kék ibolya
Ne légy barna imádója,
Mert a barna hitegető,
De a szőke hű szerető
A rózsa elhervad, a levele lehull,
Az emlék megmarad, élj boldogúl!
Ének
Bubi lovam csak a földet kapálja
Hosszú szabadságra megy a gazdája,
Bubi lovam ne keseregj soha érettem
Három évig jó gondodat viseltem.
Átadlak egy negyvenbéli bakának,
Kinek hátra van még három éve,
Itt a kantár meg a nyereg és szügyelő
A Jósten legyen a gondviselőd.
Én az éjjel nem jó álmot álmodtam,
A százados úrt gumibocskorban láttam,
Bal oldalán éles kardját lengeti-csengeti,
Regutákat háborúba kergeti.
Százados úr hívat az irodába,
Édes fiam, maradj vissza zupásnak,
Három csillagot teszek a gyönge válladra,
Egész század hallgat a te szavadra.
Százados úr a mindenit magának,
Egye meg az árpa kását magára,
Ettem én is ezidáig igaz eleget,
S akarok megszabadulni, ha lehet.
Százados úr köszönöm a jóságot,
Adja másnak azt a három csillagot,
Van még nekem odahaza egy csárdás galambom,
Akinek a két szeme a csillagom.
Ráduly Géza:
Ifjúságom emlékeiből az 1960-1962. évekből
Gyűjtötte: Ráduly Eszter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése