Ha szívedben sok a bánat,
Ne meséld el fűnek-fának,
Mindegy hogyha fáj vagy vérzik,
Ne szólj semmit
Úgy sem érzik.
***
A szerelem szép, nyíló virág
Mely ha ápolod
Szépen nyílik tovább.
De ha gondodat levesze róla,
Elpusztul, elhervad
Mintha soha nem lett volna.
***
Az életed legyen olyan szép
Mint egy rózsaszáll,
Ne legyen tövis utadban
Csak szerelem és boldogság.
Ének
Kéket nyílik az ibolya
Nem sárgát,
Miért tagadod, én is jártam
Tehozzád.
Cifra szűröm szent tanúja,
Hányszor voltál vállaimra
Borulva.
Válaimra ráborultál,
Zokogtál,
Ajkaimról forró csókot
Raboltál,
Esküdöztél égre-földre,
Hogy hű maradsz mindörökkre,
De megcsaltál.
Te azt hitted, te szigorú,
Megcsaltál,
Pedig engem meg sem
Szomorítottál,
Megcsaltad te csalfa szívű magadat,
Elvesztetted hűséges
Galambodat.
Ráduly Géza:
Ifjúságom emlékeiből az 1960-1962. évekből
Gyűjtötte: Ráduly Eszter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése