Ha majd üldöz a sors
Véle küzdeni nincs erőd
Ne feledd el, hogy van Isten,
Ki megsegít ha kéred őt.
Zöld erdőben jártam
Nevemet egy fába vágtam,
A fát idővel ellepi a moha
De én téged el nem felejtlek soha!
Este ha kialszik
A lámpa,
Nagy szerelem van
A lányban.
De még nagyobb a legényben,
Mert bátran ölel
A sötétben.
Ami igaz is!
Ének
Ének
Daru madár útra készül
Búcsúzik a fészkétől,
Búcsúzása messze hallszik
A sötétlő felhőktől.
De ha majd én útra kelek,
Én még annál messzebb megyek,
Nem jár arra a madár sem,
Nem hallszik a suttogás sem
Oda lenn.
Tavasszal a tópartján a
Kéknefelejts virágzik,
Daru madár újra megjön
Nem marad el sokáig
De ha majd én útra kelek,
Én még annál messzebb megyek,
Nincs szerelem, nincsen féltés
Nincs a sírból visszatérés
Sohasem.
Ráduly Géza:
Ifjúságom emlékeiből az 1960-1962. évekből
Gyűjtötte: Ráduly Eszter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése