Nyílik még a virág,
Nyílik még a rózsa,
Mit érne az élet,
Ha szerelem nem volna?
Azt kívánom én
Hogy örökre szeress,
Hogy örökre tarsd meg
Az emlékemet.
És ha üt az óra,
az utolsó óra
Dobj majd egy száll rózsát,
Lankadó síromra.
Gondolsz-e még arra a napra,
Mikor ajkad az első csókot adta?
Hogy engemet szívből szeretsz,
Az édes csókot feledni nem lehet.
Ének
Mikor engem besoroztak
Virágvasárnapján,
Kalapomba feltüztem a
Besorozó cédulámat.
Hazafele leveszem hogy
Engem anyám ne sírasson,
Hogy a babám gyenge szíve
Száz felé ne hasadjon.
Édesanyám katonának
Nevelted a fiad.
Alig húsz éves korába
Viszik is már katonának.
Főrvos úr megvizsgálja,
Kolonel a nevét írja,
Sírathatsz már régi babám,
Katonának vagyok írva.
***
Tudod mi az emlék,
Egy hervadó rózsa,
Aki írta szeretettel,
Tiszta szívből írta.
Ráduly Géza:
Ifjúságom emlékeiből az 1960-1962. évekből
Gyűjtötte: Ráduly Eszter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése