Sófalva, augusztus 9.
A csíki erdőpanama állandóan, mint valami rossz lelkiismeret zakatol az állam gépezetében és sürgős javításra vár. Azt gondolná az ember, hogy ehhez egy kis hozzáértés kell, meg egy bizonyos olajmennyiség és menni fog a gép — el fog intéződni az erdők panaszszava. Az alábbi cikk arról győz meg mindenkit, hogy a székely közbirtokosság sérelme sokszor és sokban általános és kétségbeesett helyzete már-már egyenesen katasztrofálisan veszedelmes. Miről is van szó tulajdonképpen?
Egyszerűen
Mielőtt az adatokat és az eseményeket sorakoztatnám fel, először számok nélkül mondjuk el értelmesen — a következő értelmetlenséget.
Alsósófalvának ősrégi joga alapján közbirtokossági havasa, erdőbirtoka volt, amit őseinek testamentuma szerint meg is tartott közvagyonnak. Most jön az „úgynevezett agrártörvény“ és brutálisan elvégzi a következőket: A közbirtokosságtól kisajátítják, magyarul elkobozzák az egész vagyont.
Annak egy részét, mondjuk a felét, visszaadják ugyanannak a községnek, de nem a közbirtokosságnak, hanem a politikai községnek - pénzért.
Tehát ugyanattól a községtől elveszik a havast, az ősi tulajdont s ugyanakkor a községnek eladják a saját birtokát. Sőt! Az összegnek - nehéz százezreknek - a felét kapja az állam, másik felét kapja az eladó, jelen esetben Alsósófalva közbirtokossága - értékpapírokban!?! Azaz Alsósófalva közbirtokossága földjét megveszi Alsósófalva politikai község és a pénzt az állam teszi zsebre.
Zavarosan
Alsósófalvának volt 7500 hold közbirtoka havasi erdőkben és legelőkben, ami nem is képezte a kisajátítás tárgyát. Ez a közbirtok egy része volt annak a komplexumnak, amiből Parajd és Felsősófalva közbirtokossága is részt kapott. A kisajátítás idején megjelent a faluban Nesserodi gróf agrárbiztos. Egyenként akart a közbirtokosság tagjaival és az elnökkel tárgyalni az agrárfőnök. A gazdák ilyen tárgyalási formába nem mentek bele. Természetesen azután Nesserodi megtette a kötelességét. Kisajátították - hogy szalonképesen fejezzem ki magamat - a közbirtokosságnak 7500 holdat kitevő közvagyonát s ebből hosszas kijárás és rengeteg áldozat után 5800 holdat visszaadtak a politikai községnek a következő feltételek alatt:
Fizesse meg a megkárosodott közbirtokosság kárát a politikai község holdanként 600 lejével. Ebből 300 lejt kap az államkassza és 300 lejt a közbirtokosság beváltandó papírokban.
Égbekiáltó igazságtalanság! Természetesen saját földjét újra megvette a község, azonban a rengeteg pénzt nem tudta saját maga kifizetni s így árverést tűztek ki a végsőkig elkeseredett községre!!
Mikor a rettenetes sorsba jutott egyébként jómódú székely község jogorvosláshoz folyamodott és az igazságtalanságra méltányos igazságot kért, azt felelték a deputációnak:
Elismerjük a jogtalanságot. De mondják meg, maguk fel tudják támasztani a halott embert!? Ugy-e nem! Mi sem tudunk már az agrárkomité döntésén változtatni!
Először jogi szempontból sem áll ez a megállapítás, mert az államnak elsőrangu érdeke ennek a nyílt igazságtalanságnak a reparálása - másodsorban hol vanuak és mi lesz a porkolábokkal, akik ezt a községet kivégezték?
Forrás:
Brassói Lapok, 1930. augusztus
Brassói Lapok, 1930. augusztus
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése