5 éves Alsósófalva weboldala

  Kedves olvasók!

  Idén mondhatjuk el utoljára, hogy egy kézen meg tudjuk számolni, hogy hány éves Alsósófalva weboldala. Jövőre ezt már nem tehetjük, mert hatig számolni csupán két kézen lehetséges, és ha az Isten erőt ad, akkor majd büszkén fogunk hatig is elszámolni.

   De az öt év is nagyon sok idő, nagyon sok mindenre tanít meg bennünket. Nem szeretném ismételten bemutatni az oldalunk tevékenységét, olvasóink bizonyára már ismerik a különböző rovatainkat, melyek közül méltán a legnépszerűbbek a  Fotók, Videók, Népdalok és a Tájszavak. Beszámolók című rovatunkat is sokan figyelemmel kísérik, és azt is el kell mondanunk, hogy a Facebook oldalunk kedvelőinek száma is szinte megduplázódott, így érve el a több, mint 1800 kedvelést. Köszönjük, hogy ily sokan figyelemmel követnek, ily sokan kíváncsiak Alsósófalva életére. 

  Felhalmozott ismereteink, tudásunk és kapcsolataink által igyekszünk minden olyan szervezet életébe bekapcsolódni, illetve minden olyan embert támogatni, aki a Sóvidék fejlődése mellett kötelezte el magát. Ezen tevékenységek közül szeretnénk megemlíteni párat. 

   A több, mint 700 szavat számláló Tájszavak gyűjteményünket felajánlottuk a Geolingvisztikai Műhelynek, hogy ezáltal is gyarapítsák a saját gyűjteményüket. Pávai István úrnak a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetéből is felajánlottuk szerény zenei gyűjteményünket, akinek könyve nemrég jelent meg A Sóvidék zenéje címmel. Nem feledkeztünk meg Alsósófalva falumúzeumáról sem, olvasóink által ez a gyűjtemény is szaporodott. Köszönjük szépen a felajánlásokat a falumúzeum nevében is. Külön sikernek könyveljük el, hogy a Sóvidék Televízió kamerái által is bepillantást tudtuk nyújtani a múzeumba.  Nagy örömünket fejezzük ki aziránt, hogy Alsósófalvának saját íjászklubja alakult, amely a Szirtisas nevet viseli. Falunk szülöttje, Farkas Attila egy nagy sikerű könyvet jelenített meg Az a csodálatos külföld - avagy Térj vissza, vándor, nem lehet két hazád címmel. Továbbra is jó kapcsolatot ápolunk a Sóvidék-Hegyalja Turisztikai Egyesület-tel, melynek eredményeképpen egyre népszerűbb az egyesület Facebook oldala is. Szintén dicséretes eredmény a nemrég megjelent sóvidéki idegenvezető applikáció, amely okos telefon segítségével használható. Segítséget nyújtottunk a Parajdi Wellness központ Facebook oldalának beindításában is. Az alsósófalvi származású embereknek lehetőségük van családfa kutatásba kezdeni, amelyről már korábban is beszámoltunk.

  Az oldal állandó szerkesztője továbbra is szerény egymagam vagyok, szívesen fogadom a szárnysegédeket, ha valakinek írni, fotózni, videózni, alkotni támadna kedve, akkor Alsósófalva oldala lehetőséget ad a kibontakozásra. Olvasóinktól is szívesen fogadjuk a leveleket, felajánlott fotóikat, írásaikat, mint ismeretes van Üzenet haza, Régiségek és Régi idők meséi rovatunk is.

  De úgy gondolom, hogy az oldalunk jelene és jövője helyett sokkalta fontosabb, a falunk, Alsósófalva jelenéről és jövőjéről beszélni. Azt a korszakot éljük, amikor az internet szó szerint berobbant a faluba, lassan mindenkinek van számítógépe, laptopja, vagy okos telefonja, internet hozzáférése, és Facebook profilja. De az internet egy kétarcú dolog, egyik felől hasznos információkat szerezhetünk általa, másfelől haszontalan és veszélyes dolgokkal áraszt el minket, amelyek ellen ha nem védekezünk, akkor kapcsolatok mehetnek tönkre, emberi szokások változhatnak meg, és hanyatlásnak indulhat a kultúra számos területe. Sokkalta fontosabb a gyerekekre odafigyelni, mint anno ötven évvel ezelőtt, amikor bicskával jártak iskolába, és szünetbe ezekkel játszottak. Számunkra, modern gondolkodású emberek számára, ijesztő elképzelni is, hogy milyen lehetett, de kicsit se annyira veszélyes, mint amilyen veszélyeknek vannak a gyerekeink az internet által kitéve. Ha nem mennek ki az utcára labdázni, mert helyette a számítógépes játékokat választják, akkor nem fognak barátságokat kötni, ha nem köttetnek barátságok, nem alakul ki bennük a szolidaritás, ha nem alakul ki a szolidaritás, megszűnik az a fogalom, hogy faluközösség. 

  Igen Alsósófalván még él a közösség fogalma. Sajnálatos dolog, hogy ilyen is történt az elmúlt időkben, hogy egy csűr vagy egy ház teteje égett le, de nem nézte a falu közössége tétlenül. Hanem adományokat gyűjtöttek, aki tehette szabadidejét áldozta fel, és csűr helyett csűr épült, háztető helyett másik háztető. Míg a biztosító társaságok hónapokig vonakodnak fizetni, addig elmondhatjuk, hogy szinte azonnal megszületik a falubeliek szívében a segíteni akarás szándéka. Isten áldjon ezért minden jó szándékú embert.

  Fontos megértenünk, hogy ezt a lelkületet tovább kell adni a fiataljainknak is. Fontos, hogy meg kell tanítsuk azokra a dolgokra, amelyre az iskola nem tanít meg. Fontos, hogy átadjuk a hitünket nekik, hogy templomba járjanak. Fontos, hogy amikor útnak indulnak hamuba sült pogácsát helyezzünk a tarisznyájukba. Az a gyerek, aki nem kap pár hamuba sült pogácsát útravalóra, sose jön vissza. De az, aki nem üres kézzel távozott, az mindig hűséges marad szülőfalujához. Ezt bizonyítja az a megannyi fiatal, aki külföldre kényszerül menni pénzkeresés céljából, de minden gondolata a körül forog, hogy ha jól megy sorsa pár év múlva hazajöhet, házat építhet és családot alapíthat idehaza. 

  Fontos, hogy felismerjük az önellátó gazdaság hatalmas előnyét. Alsósófalván az embereknek megvan a lehetőségük, hogy veteményes kertjük legyen, friss tojás és tej kerüljön az asztalra, télen pedig az általuk nevelt disznót vágják le. Ha ezt leváltjuk a nagyárúházak által kínált kényelmesebb, de minőségileg sokkal rosszabb termékekkel, akkor nem csak az egészségünket tesszük kockára, de rontjuk a saját megélhetési lehetőségeinket is. Hisz az utolsó pár lej is, mely egy külföldi cég számláján landol, szegényebbé teszi a Sóvidéket. 

   Alsósófalvának szerencsére van hagyományőrző csoportja, tánccsoportja, kórusa, színjátszó csoportja, focizni íjászkodni szerető fiataljai, fúvós zenekara. Ezek egyelőre nagy mértékben ellensúlyozzák a fenn említett veszélyeket, de mint ahogy a gyom is időről-időre felüti a fejét a veteményeskertben, úgy én is látok, és tapasztalok figyelmen kívül nem hagyható jeleket. 

   Hogy milyen lesz a Sóvidék, Alsósófalva húsz vagy harminc év múlva? Nem tudni. De reméljük, hogy akkor is lesz aki ezt az oldalt vezesse, lesznek segítőtársai neki, és akkora majd óriásira dagad a Segítő kezek listája. 

   Erőt, egészséget kívánunk minden kedves olvasónak, és ha tehetik látogassanak ki el - ki haza Alsósófalvára.

Tisztelettel,

Molnár Szabolcs