A megszólítás kissé hosszúra sikeredett, de idős emberként néha már a szavakat kell keresnem, hogy ki tudjam fejezni örömömet a felett, hogy én is már több mint három éve a világhálón rátaláltam a blogjukra.
Első kapcsolatfelvételem 2012. március 29-én volt, amikor merészkedtem gyerekkori alsósófalvi emlékeimről, a szülőfalumhoz való kötődéseimről, családunkról, az Anyaszékhelyre (Székelyudvarhelyre) való költözésünkről rövid írásomban beszámolni. Meglepett és egyben ösztönzőleg hatott az a gyors válasz és biztatás, amit a blog szerkesztőitől, a két lelkes fiatalembertől kaptam, név szerint Molnár Szabolcs és Kacsó Zoltán, akik egyetemi éveiket töltötték Marosvásárhelyen és a kincses városban. Elfoglaltságuk mellett nagy erőbedobással, nagy lelkesedéssel, hivatástudattal tettek azért, hogy az oldalt anyagi segítség nélkül, de annál nagyobb eltökéltséggel fejlesszék, bővítsék. Azóta mondhatni mindennapos olvasója, követője vagyok a sófalvi oldalnak.
Meggyőztek arról, hogy igyekeznek minél változatosabbá, tartalmasabbá, vizuálisan is minél élvezhetőbbé tenni az oldalt. Sok értékes írás, beszámoló a kulturális és más természetű eseményekről és nemcsak Alsósófalváról, hanem a Sóvidékről, és nemcsak. Annyi szép felvételt raktak fel a sófalvi tájról, hogy szinte érzem, hogy ezen keresztül is az otthonmaradásra igyekeznek rávenni a fiatalokat, lelassítani az elvándorlást.
Jól eső érzés volt látnom a blogjukon, hogy a "Faragott örökségünk" rovatban sóvidéki használati tárgyak, bútor-, székelykapu faragók munkái mellett Édesapánk, a sófalvi származású, néhai idős Szász György munkáit is. Úgy érzem, hogy ezekkel a tárgyi és szellemi értékekkel adózunk mindazoknak, akik valamilyen módon hozzájárultak szűkebb pátriánk, szülőföldünk megismertetéséhez szerte a nagyvilágban. Ott, ahol, amit ismerőseink, szeretteink, rokonaink is sajnos igen nagy számban a sors kényszere miatt választottak második otthonuknak.
A szülőföld, a szülőfalud mindig haza vár, sehol nem érzed jobban magad, mint a gyökereid mellett.
Kívánom, hogy az alsósófalvai oldal sok-sok évtizeden keresztül éljen, éltessen minket, akik csak rövidebb-hosszabb távolságban szakadtunk el tőle. Kitartás, munkabírást a lap szerkesztőinek, ennek a lelkes 1-2-3 személyes csoportnak.
Amit hiányolok, és ez egyben kérelem is, de ez nem a szerkesztők hibája, hogy az otthon-maradottak, de az elszármazottak is aktívabban kapcsolódjanak be a lap életébe! Írásaikkal, tudósításaikkal fotóikkal erősítsék a kapcsolatot a honiak és hazavágyók között. Megjegyezném, hogy a mi korosztályunknak, az 1945-ben születetteknek ezelőtt 30 évvel rendeztek sikeres kortárs találkozót. Akkor mi az oka a 30 éves szünetnek? Idén éppen "hetvenkedhettünk" volna.
Maradok továbbra is hűsége olvasójuk és néha tudósítójuk is. Erőt, egészséget, egyetértést családjaikban, kitartást és továbbra is, hogy még az elkövetkező nemzedékeket is szellemiekben gazdagabbá tehessék a sófalvi oldalak olvasása által.
Tisztelettel Szász Károly nyugdíjas
Marosvásárhely, 2015. július 22.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése