Tenger partján heverészve
Nézegélem a felleget
Amint a nap sugarával
Panaszkodva enyeleg.
Míg nem egy kis vándorfelő
Kapja meg a szememet
Vándor felhő, tündő felhő
Mely fölötte ellebeg.
Csalfa vágyak lágy ...
Szomjúhoza lekemet
Zúg a tenger bősz morajjal
Szinte-szinte megremeg.
Az jutott most az eszembe
A felhőre pillantva
Ó én drága szülőföldem
Látlak-e még valaha?
Vándorfelhő hazámnak tart
A lelkem bús azért lett,
Hazámnak, hol nagy bánattól
Sóhajtoznak völgyei.
Miért nem vagyok én is felhő
hogy hazámba szállhatnék?
Hazámba, hol asok erdőt
Ellopta az ellenség.
Zúg a tenger bősz morajjal
Hullám hullámot zavar
Bánatomban alig hallom
Bár tombol, mint zivatar,
Vándorfelhő messze száll száll
Már csak alig láthatom,
Lehet könnyem nem engedi,
Mely végigszánt az arcomon.
1931 április 10, New York
Ambrus Krall
További tartalmak Krall Ambrus 1931-ből származó lapjairól:
Mikor Sófalváról elindultam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése