Nekem a szülőföld szó azt a helyet jelenti, ahol én megszülettem, és ahol én leélem az életem. Egyszer egy szép nap mamám mellé leültem, és ő elmesélte a régi időket.
Régebb az asszonyok, lányok legények jártak fonóba, jót ittak, énekeltek, meséket találtak ki, játszódtak, szőttek, fontak.
A szomszédok összegyűltek ludat töltöttek, hagymát fontak, törökbúzát hántani, krumplit válogatni. Az emberek bihalat, ökröket és teneket tartottak. A mezőre összegyűltek a szomszédok, és együtt mentek, a ló helyett ökröket fogtak be. Vasárnaponként lehetett kenyeret kapni, csak úgy álltak a hosszú sorok az üzletek előtt. Fagyit is egy nap lehetett kapni, itt is nagy sor volt. Ha nem kaptak kenyeret, akkor az emberek felsőre mentek át.
A gyerekek iskolába posztó nadrágba mentek, a cipőjük talpa fából vagy állat bőrből készült. A tanfelszerelésük: a tolltartó fából volt. Volt benne egy ceruza és egy toll. A könyvek borítója anyag, újságpapír, vagy kikészített állat bőr volt. A gyerekek az iskolából a mezőre mentek, vagy otthon segítettek. Ha maradt idő, akkor összegyűltek játszódni vagy fürödni. A játék búvócska, fogócska, felelsz vagy mersz, vagy labdázás volt. A labda gomolya volt, vagy gumiból készült.
Fülöp Attila
Károly Csaba
Ráduly Mihály István
Kacsó Kata Helga
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése