Egy babája van a lánynak, sok levele van az eperfának.
Azért gyötör csak a bánat, néha-néha más karjában látlak.
Akárhány levelet is hoz az eperfa lombja,
Szívemnek csak egyetlen egy babámra van gondja.
Mert a babám énérettem valahol a szíve könnyét ontja.
Lehullott már az eperfa halványsárga, ezüstszínű lombja,
Nem leszek én soha többé, már ezután a falu bolondja.
Nem szeret már a galambom, nem én rám van gondja.
Szíve érző, édes csókját nem érettem ontja,
Mert az, aki vissza sírja, törjön össze minden darab csontja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése