Vadvirágos erdőszélen tudod babám, mit ígértél

Vadvirágos erdőszélen tudod babám, mit ígértél 

Másnak adtad a szívedet, engem pedig hitegettél,

S még a rózsa le sem hullott két hónapja nincs egészen, 

De holnap már másnak mondod Isten engem úgy segíjen.

Vadvirágos erdõszélen csak egyedül magam járok,

Vadgalambok azt suttogják megszegted a fogadásod.

Fehér szegfű, s rózsa nyílik kékkoszorús liliomszál,

Vadgalambok azt suttogják, hogy te engem megcsaltál.

De szomorú ember lettem, minden gondom elfeledtem

De nevedet azt mondogatom örök hosszat.

Jaj a napok egyre múlnak, elfeledni mégsem tudlak

Már csak egy a szívem vágya, írják neved a fejfámra.

De szép is lenne, tavasztáján rózsák nyílnak a fejfámon,

Egy csillagos nyári este megcsókolom a nevedet,

És akkor a csókod érzem, amit sose adtál nékem,

Akkor szívem a forró csókra megdobban a koporsóba.