Nem járok az utcátokban, nem szakítok fehér akác virágot
Mert ha mindig arra járnék, fájós szívem meghasadna utánad.
Eredj ahhoz akit szeretsz, mert az enyém úgy sem lehetsz,
Mert az ember néha-néha olyant szeret, ki az övé nem lehet.
Nem járok az utcátokban, nem fogok a házatok előtt járni,
Nem fogok a kis kapudban órák hosszat te utánad várni.
Úgy megyek el, ahogy jöttem, búcsú nélkül, szép csendesen,
S nem hullatok könnyeket, mert az ember néha-néha még siratja a lehulló levelet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése