Volt egyszer egy hadnagyocska
Fiatal volt és bohó
Őrült is a szíve, lelke
Szőke lánynak udvarolt.
Megfogadta a kislánynak
Másé nem lesz csak övé,
Mikor kiment a harctérre
Mindig sírt estefelé.
Egy szép nyári alkonyatkor
Muszka gránát csap oda,
És amikor felébredt
Hiányzott a jobb karja.
Jött egy illatos levélke
Bocsássa meg, lássa be,
Hogy nyomorék mellett élni
Szenvedés az élete.
Fővárosi füstös csárda
Borszagtól nehéz a lég,
Oda jár el minden este
Egy félkezű nyomorék.
Azt mondja, hogy hadnagy volt ő
Szőke kislányt szeretett,
Meghúzódik egy sarokban
Három deci bor mellett.
Felszedi a szivarvéget
Amit más már eldobott
Cigaretta füstje mellett
Lassan így dúdolgatott.
Arany végű cigaretta
Te sem vagy már hű barát
Cigaretta füst az élet
Mind a szellő tova száll.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése