Nem látlak én téged többé, soha soha sem
Te sem látod, hogy érted könnyes a szemem
Nevedet hiába mondom, könnyeim hiába ontom havasok mezején
Valahol te távol tőled, ott ahol senki sem gyászol, ott halok meg én.
Nem lesz egy tenyérnyi föld sem puszta síromon
Elesett katonák teste lesz a vánkosom
Ahová lefognak tenni, síromra nem borul senki, senki aki él
Tavasz sem fakaszt rám zöldet, elkarolja rólam a földet messzi majd a szél.
1950 körül
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése