Nagy erdei fák közt álmodozva járok,
Nem tudom, mit érzek, nem tudom, mit várok!
Gerlicék búgásán elmereng a lelkem
Megint itt vagy velem csókos pici párom, egyetlen szerelmem.
Valamikor régen vágytunk mi már erre,
Igazi, ragyogó, boldog szerelemre.
Dehogy egyszer tőlem elrabolt az élet,
Most a tölgyek alján, búgó gerle szóval hívlak vissza téged.
Nem maradt már nékem semmi e világon,
Csak egy könnyes emlék, s egy összetört álom
Sokszor azt is mondom elbírlak feledni,
De a tölgyek alján búgó gerle szónál úgy jól esik sírni.
Alsósófalvi katona
legények lejegyzései
Rozsnyói tábor, 1952
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése