Hajnal csillag fönn az égen, a pázsiton meghasad a hajnal

Hajnal csillag fönn az égen, a pázsiton meghasad a hajnal, 

Ütközetben áll az ezred a katonák sebesülnek, halnak

Valahol a Kárpátokban húzódik egy magyar lövészárok

Harci zajban rád gondolok, tőled rózsás leveleket várok.

Mind hiába ábrándozom, a posta nem hoz levelet nékem

Azt mondják, hogy hűtlen lettél, azt sem írod Isten veled édes 

Ne is jussak az eszedbe, ott járok, hol dicsőséget vívnak, 

Ha meghalok, a síromon vértől piros virágocskák nyílnak.

Ha meghalok, meghagyom egy jó bajtársnak szakítson egy szálat

Küldje el a kis falumba, annak a szép, csinos barna lánynak,

Hogy amikor az a másik ölébe ül, s kacag a szemébe,

Akkor is a vértől piros virág szálról jussak az eszedbe.

Leveledet, amit küldtél, megtalálod a zubbonyom zsebébe,

Ne haragudj, ha egy kicsit véres lesz a két halovány széle,

Amelyikben azt írtad, hogy jöjjek haza, félsz egyedül élni

De szeretnék hazamenni, kis szobádban veled beszélgetni. 

Engem többé ne várj vissza, ölelni és csókolni a szádat 

Felejtsd el a velem töltött holdvilágos nyári éjszakákat

Felejtsd el az ölelésem, felejtsd el az arcom mosolygását,

Valahol a Kárpátokban bajtársaim a síromat ássák. 

Alsósófalvi katona 

legények lejegyzései

Rozsnyói tábor, 1952