Édesanyám, hogyha ír majd, írjon a falunkról

Édesanyám, hogyha ír majd, írjon a falunkról, 

Küldjön egy szál virágszálat öreg akácunkról!

Írja meg, hogy az emberek sajnálnak-e, hogy el kellett jöjjek

S írja meg, hogy magán kívül megsiratott-e valaki engem.

Édesanyám írja meg, hogy él-e még a hársfa,

S írja meg, hogy a fonóban milyen nóta jár ma.

Él-e még az öreg cigány, járnak-e a fonóban, mint régen? 

Mindenkiről írjon anyám, csak egy lányról sose írjon nékem! 

Édes fiam az a kislány panaszkodott nékem

Azt mondja hogy nem sokáig bírja távolléted,

S azt mondja, hogy nemsokára megszűnik az érted hulló könnye

Rózsa bokor árnyékában fog pihenni, aki szeret téged!

S kivisznek a temetőbe,  elhantolós véget,

Nem lesz aki megsirasson, ki sajnáljon téged,

S nem lesz aki ráboruljon feketére festett koporsódra

S nem lesz aki virágszálat ültessen a jeltelen sírodra.

S hogyha majd ott porladozva enyészet ölében,

S szellő szárnyán száll az átkom a sírod fölében,

S nem lesz aki ráboruljon virágtalan kopár sírhalmodra

Akkor az az átkom, szörnyű átkom fog leborulni süppedő sírodra.