Valamikor réges-régen a Szíriusz csillagot Tündérfőnek hívták, a Tejutat Tündérútnak és a Kis Göncölt Tündérasszony palotájának. Az Útrabocsájtó Hatalom kiválasztottjai a tündérek lettek, hogy vigyázzanak a Föld Anyára, a növényekre és az állatokra. Munkájukhoz segítőket is kaptak, az óriásokat.
Tündérek népesítették be a Székelyföldet, aztán az egész Földet, s mindaddig jól végezték dolgukat, amíg a Hatalom a Földre nem űzte bukott angyalát, a Sátánt, hátha a tündérek között megjavul. De a Sátán itt sem lett jobb, sőt, mind több tündér vált általa halandóvá, azaz emberré. Elveszítették az átváltozás és a hatodik érzékelés képességét, egyre messzebb kerülve az Úrtól, hogy mind nagyobb sötétség borítsa el a Földet. Az óriások is lassan kihaltak vagy gonosszá váltak.
Egyre kisebb lett a tündérek birodalma. Visszahúzódtak Székelyföldre, már csak Kolozsvártól Kovásznáig tartotta magát néhány tündérvár. Északról a kolozsvári dombok és a Maros folyó határolta országukat, délről pedig a Bodzafordulói-hegyek és az Olt folyó védte területüket.
Már-már úgy volt, hogy minden elveszett, ám a tündérek erőre kapva, mind több emberben élesztették fel az ősi tüzet, a régi vallást. Egyre többen kerültek újra közelebb a Hatalomhoz, az Örök Élethez és az Örök Ifjúsághoz.
Úgy tűnt, hogy Duromon végre megnyugszik a Pokolsárban, Tündér Ilona vára mellett. Igen Duromon, mert hogy a tündérek az állandó morgása, dörmögése és szitkozódása miatt csak így hívták a Sátánt. A földi élet sajnos nem ennyire egyszerű. Amikor azt gondoljuk, végre minden rendbe jön, mindig történik valami, ami alapjaiban rengeti meg a Földet.
A Tündérek királynéja, Rapsóné miután macskává és kakassá változtatott táltosokkal felépíttette várát a Kápolnásmező felett, megunva az egyszeri égi utat, melyen Tordára látogatott, földi úton kívánt hintójával utazgatni. Duromonnal, az ördögök fejedelmével egyezséget kötött, hogyha megépíti az utat, ad neki két hegy aranyat és egy völgy ezüstpénzt. Az út nagyon hamar elkészült, mely a Kápolnásmezőtől, a Deszkásvár alatt, a Tekeres Juhod mellett, Répáson, Súgon, Tekenyősön át a Görgényi-havasok bércire, onnan Tordáig vezetett. Duromon hamarosan jelentkezett a megígért kincsekért, de a tündérasszony kegyetlenül becsapta. Két mellére tett egy-egy aranypénzt, a melle közé meg egy ezüstöt, mondva:
- Tessék, itt a két hegy arany és az egy völgy ezüst.
Duromon szörnyű haragra gerjedt, hatalmasat káromkodott, mire a sziklák morajlani, dübörögni kezdtek, majd egy újabb rettentő káromkodásra nagy robajjal leomlottak, eltemetve, tönkretéve Rapsóné útját.
- Forduljon ki a Föld a négy sarkából, hogy azt kénes pokolkővel borítsam be - ordította magánkívül Duromó. - Elpusztítom az egész Földet minden élővel! Kárhozott legyen minden élő és holt!
Duromon tajtékzott, szitkozódott, lába alatt rengett a föld. Átbucskázott a lába között és bosszút esküdve eltűnt.
Hej, de nagy volt a tündérkirályné gondja, bánta már csalfaságát. Összehívta tündéreit, hogy segítsenek megállítani Duromont. Ám, a tündérek varázsereje kevésnek bizonyult. Az ördögfejedelem csak rengette a földet, görgette a sziklákat, kénkövet fújt hatalmasra tágult orrlikain. Tündér Ilona hiába vigyázta a Földet a Pokolsár felett, Duromon mocsara egyre csak fortyogott, szikrázott kísérteties üvöltések közepette.
- Ki tudná megállítani az ördögök fejedelmét? - sóhajtott fel Rapsóné. - Megközelíteni sem lehet bűzös mocsarában. Ráadásul az gaz óriás, Cenk őrzi a határát, aki minden arra járót megérez hatalmas orrával és kegyetlenül megöli, nem beszélve arról a gaz kapuőrről.
- Drága néném - karolta át nyakát unokahuga, a kis Ramocsa tündér -, a régi monda szerint Dariusz kincsei közt, a Kodárosban van elásva a rubin, mely a kapuőrt megvakítja.
- Ugyan már! - legyintett Dála. - Eddig még senki sem tudta megkaparintani, pedig már sokan próbálkoztak vele, mind odavesztek. Ráadásul Hiripéné fiai mindenkit megtámadnak.
- De az aranykard is segít! Ha megszerezzük, vagy valaki megszerzi, azzal már lehet küzdeni bárkivel- kiáltott fel Irma, Rapsóné lánya.
- Szerinted Tartód oda is fogja adni? - kérdezte Dála.
- Hát, nem. - ismerte be a tündérleány.
- Különben is - akadékoskodott tovább Dála -, ki vállalna ilyen utat?
- Egy tündérember - szólalt meg Rapsóné kék hollója, aki eddig békésen üldögélt gazdája vállán.
- Ki? - kérdezte egyszerre a két tündérlány.
- Egy tündérember, aki most kezd eszmélni tündéri múltjára, aki most ízlelgeti az ősi hitet.
- Ó, te vén varjú! - suhintott felé nevetve Firtos. - Mit fecsegsz itt össze?
- Igen, igen egy tündérember - folytatta zavartalanul a Kék Holló. - Láttam, amikor berepültem a jövőbe. Egy tündérszármazású, tudjátok, aki magán viseli a jelet, azt a különös kis anyajegyet. Na, szóval hamarosan eljön közénk, hogy a segítségünkre legyen. Benne van annyi erő és kitartás, hogy keresztül menjen a sóvirágok erdején, az Ördög-árkon, ellopja Tartód várából az aranykardot, megküzdjön a sárkányokkal és Hiripiné fiaival, túljárjon az óriások eszén s ami a legfontosabb, megállítsa Duromont.
- Mond csak holló, nem túlzás ez? - kérdezte szelíden Tarkő.
Ám a holló nem válaszolt. Felröppent Rapsóné vállára, szemét becsukta s némaságba burkolózott.
- Munkára tündérek! - tapsolt Rapsóné. - Ramocsa drágám, te fogadod az idegent. Tarkő édesem, szólj leányaidnak, hogy segítsék a jövevény útját. Kedves Dála, menj és segíts Ilonának, hogy Duromo mocsara, a Pokolsár ne növekedjék tovább. Te pedig édes lányom, Irma, itt maradsz velem, hogy együtt védelmezzük várunkat.
A tündérek körtáncot lejtve királynéjuk körül elillantak, halk nevetgéléssel tüntek el.
Rapsóné kezébe vette öreg hollóját, s megcsókolta.
- Segíts az útját Te is! - azzal feldobta az égbe. A holló néhányat körözött felette, aztán eltűnt a távolban.
A cikk forrása : blog.xfree.hu ,
megjelenítése a szerző engedélyével történt.
Köszönjük a lehetőséget.
Ennyit kellett volna fizessen Rapsóné az ördögnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése