2012. július 23., hétfő

Szülinap - 1 évesek lettünk

Molnár Szabolcs
Tisztelt olvasók ! 

   Alsósófalva blogjának különleges nap ez a mai. Pontosan egy évvel ezelőtt született meg az oldal. Ez idő alatt született 372 bejegyzés, azaz elmondhatjuk, hogy az év minden napjára ajánlhatunk valami olvasni, nézni, vagy éppenséggel hallgatni valót, amely Alsósófalvához kapcsolódik. Továbbá nagy örömünkre szolgál az is, hogy facebook oldallal (lásd itt), illetve youtube csatornával is bővültünk (lásd itt).

   Az idők során sokan kérdezték már, hogy hogyan jött az egésznek az ötlete. Valójában egy álmatlan éjszaka szüleménye. Két évvel ezelőtt a szerzőtársam, Kacsó Zoltán, egy vizsgamunkát kellett készítsen. Ekkoriban én is segítettem neki anyaggyűjtésben, illetve fotók készítésében. Az összegyűjtött anyagokból egy honlapot készített. Habár design szempontjából jól sikerült, szakmai tudásháterünk túl szegényes volt ahhoz, hogy publikáljuk. Én körülbelül a blog születése előtt egy hónappal ismerkedtem meg a blog írás rejtelmeivel. Ekkor, azon az éjszakán, született meg az ötlet a fejembe, hogy amennyiben a társam megengedi, és segít, akkor újra felhasználhatnánk a vizsgamunkáját alapul a bloghoz.

   A kezdeti fázis után egymás után jöttek az új ötletek, amelyeket szorgalmasan meg is valósítottunk. Így született meg egy kis népdalgyűjtemény, a tájszavak gyűjteménye, fényképgyűjtemény, a régi idők meséi címmel pedig időskorú falubeli társaink történeteit jegyeztük le. Az emlék rovatban a régi népi szerelmi költészet négysoros versikéiből közöltünk párat, a párválasztás részben pedig a régi "lakodalmazás"-ról publikáltunk. A népszokásokról, népi gyermekjátékokról, népi hiedelmekről közölt részhez nagy segítséget nyújtott Andrási Benedek tanár úr gyűjtőmunkája. Blogunk tartalmát folyamatosan bővítsük. Ezért ismételten elmondanám, hogy bárki segítségét szívesen fogadjuk. Bárki írhat cikkeket, küldhet ötleteket, hogy miről szeretne olvasni. Leginkább azt szeretnénk, ha lenne egy munkatársunk, aki mindig otthon van a faluban, és képekkel, beszámolókkal tenné színesebbé az oldalt. 

   Sokan kérdezték meg már azt is, hogy miért csináljuk? Miért fektetünk be olyan sok pénz, időt és energiát? Erre a kérdésre nem olyan könnyű válaszolni, de azért megpróbálkozok vele. 

   Elsősorban azért, mert a Sóvidékről elszármazott emberek száma elképzelhetetlenül nagy, és folyamatosan növekszik. Szeretnénk, hogy azok akik rég nem jártak haza, vagy sose lesz lehetőségük hazajönni, legalább az interneten keresztül meglátogathassanak minket. Szeretnénk, ha sose felednék el a népdalainkat, népszokásainkat, táncunkat és egész valónkat. Fiataljainknak, ha tanulni akarnak, sajnos nem adatik más lehetőség, csakhogy más településen tanuljanak. Így a középiskolások nagy része, és az összes egyetemista más helységbe, városba kell költözzön. Szeretnénk, ha mindenki úgy indulna útjára a nagyvilágba, hogy szívében egy olyan falu emlékét zárja, ahol szeretett élni, ahol szép volt az élet, jó volt élni és felnőni. Szeretnénk ha senki se felejtené el, hogy honnan indult az életben. 

   Világunkba, hála Istennek, még nagyon sokan vannak, akik szeretik és pártolják a szép dolgokat, a kulturális értékeket. Hisszük, hogy blogunk által megmutathatjuk a Sóvidék szépségeit, és minél több embert ösztönözni tudunk arra, hogy megismerje eme páratlan vidéket. És ha csak kis lépés is, de lépés annak irányába, hogy a Sóvidék, annak kultúrája sose vesszen az enyészetbe, a történelem, a múlt homályába. 

   Mindezek miatt sose fogjuk azt mondani, hogy kár volt nekikezdeni, nem volt értelme a sok munkának. Továbbá a kedves olvasók is nagyban segítenek, hogy soha egy percre se kételkedjünk ebben. Időről időre jönnek a köszönetek a szép képekért, a tartalmas sorokért. Ezúton szeretnénk megköszönni mindenkinek a bátorítását. Nagyon sokat jelentenek nekünk a pozitív visszajelzések, kívánunk nekik jó egészséget és szeretettel várunk mindenkit haza Alsósófalvára.




    Erőt és egészséget kíván minden kedves látogatónak a blog szerkesztősége!
                      Kacsó Zoltán                 &               Molnár Szabolcs 

1 megjegyzés: