A kerék feltalálása óta a történelemben a legelterjedtebb szállítóeszköz a szekér volt. A sóvidéken is igencsak népszerű szállítóeszközt nemcsak lovak, hanem ökrök vagy tehenek is húztak. Gyerekkoromban még mi is befogtuk a Fakót és a Gyöngyöst (a két tehenünket), és sarjút hoztunk haza a "Nyír"-ből, vagy volt amikor homokért voltunk a " Malom-mögi ". A Fakó sose akarta hagyni, hogy befogjuk a járomba, a Gyöngyös viszont szelíd volt mindig. Bár én magam sose szerettem igazán a szekéren ülni, mert nagyon rázott ( hisz nem volt gumikereke, mint a mai szekereknek), de nagyapám szívesen mesélt ezen régi időkről:
" Óhhh...te arra nem is emlékezhetsz, de annak idején két szekerünk is volt. Egy kicsi és egy nagy. A kicsit bükkfából csinálták, az bükkfaszekér volt. A nagyot viszont kőrisfából, mert az jó kemény volt. A bordák, a szekér-lajtórja mind mind kőrisfából készült.
Nem egy ember készítette a szekeret, hanem megvolt, hogy ki melyik részét csinálta. Mindennek megvolt a maga szakembere. A kerekeket I. P. készítette el. Majd a vasazatokat Zs. A. És végül K. A. rakta össze az egész szekeret.
Nagyon jó szekerek voltak. Két ökör elbírt 15 mázsa takarmányt is. Az 1500 kg. Onnan tudom, hogy ennyit elbír,hogy egyszer 14 mázsa búzát hoztunk haza. 3 méter 20 cm hosszú volt az a szekér. A taligaszekér, az kisebb volt, 2-3 méter között, inkább 3. "
Lejegyezte Molnár Szabolcs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése