"Utca, utca, sárosutca a sófalvi utca
Még ma éjjel végig megyek rajta.
Végig megyek, megállok egy háznál,
Az én csárdás kisangyalom rácsos kapujánál."
, vagy
Amikor a leányt viszik a templomba:
A templomból kijövet:
Asztali nótákként éneklik:
"Két út áll előttem, melyiken induljak?
Két szép szeretőm van, melyiktől búcsúzzak?
Egyiktől búcsúzom, a más haragszik
így hát az én szívem soha meg nem nyugszik".
Amikor a leányt viszik a templomba:
"Mikor a lány a legénnyel esküszik
Lányságáról nagyon megfeledkezik.
Nem gondol a szabad madár életre
Szép lánysága holtig el van feledve."
A templomból kijövet:
"Lakodalom van a mi utcánkba
Ide hallszik zengő muzsikája
Hivatalos vagyok oda én is
Nem mennék el, ha százszor üzennék is.
Egész utca, egész falu táncol,
Csakis az én árva szívem gyászol.
Ha az a lány ki lenne terítve,
Az én szívem százszor nyugtabb lenne.
Vége van már a lakodalomnak
Nagy bánata van a menyasszonynak.
Forgatja a karikagyűrűjét
Sajnálja a régi szeretőjét."
Asztali nótákként éneklik:
"Jaj annak a kislánynak, jaj annak a csinos barna kislánynak
Kinek máma esküszik, kinek máma esküszik a babája.
Lám az enyém most esküszik, mégsem fáj, sohasem is fáj
Hadd tudja meg a világ, hogy a szívem egy legényért sose fáj."
"Barna kislány, hová lett a lányságod?
Hova lett a lánykori boldogságod?
A sófalvi gyöngyvirágos oltár elé letettem,
Amíg élek, soha el nem felejtem."
"Ezt a kislányt még akkor megszerettem,
Mikor véle legelőször beszéltem.
Megszerettem gyönyörű szép édes szaváért,
Homlokára félrefésült hajáért."
Mennyasszony tánckor:
"A sófalvi Csekedombon kinyílott a piros rózsa,
Szállj le kocsis az ülésről, gyere, szakíts egyet róla.
Nem vihetek, nem is járok én arra,
De ha egyszer arra járnék, újra kinyílna a rózsa."
"A sófalvi Csekedombon elhervadt a piros rózsa
A babámnak, a babámnak nem vihetek én már róla.
Nem vihetek, nem is járok én arra,
De ha egyszer arra járnék, újra kinyílna a rózsa."
"Recece, nincs a lánynak köténye.
Recece, elvesztette az este.
Elvesztette tyuhaj az este, szombaton este
Recece, mikor a bakát leste."
"Nem sokára menyecske lesz ebből a lányból,
Kerek kontyot göndörít a hajából.
Nem mehet el sem a táncba, sem a bálba, sem a színházba,
Jól megveri az ura, az lesz neki vacsora
Lányok, férjhez ne menjetek ti soha."
A kontyolóban énekelték:
"Az én uram az erdőben dolgozik,
Szombat este kapja a fizetésit.
Enni vinnék, lábasomnak nincs füle,
Fazakamnak kilyukadt a feneke."
A mennyasszonytyúk vivésekor:
"Elment a tyúk vándorolni, jaj, jaj, jajajaj.
Nem jön vissza többet tojni, ibirik, ibirik, ha-bra-bra.
Majd hazajő sülve-főve, jaj, jaj, jajajaj.
Felül a kakasülőre ibirik, ibirik, ha-bra-bra."
* Alsósófalva monográfiája alapján
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése