Szerdán reggel a násznagyasszony "felkontyolta" a menyasszonyt. Haját kontyba túzte, fejére fejkendőt, régebb "főkötőt" tett, majd indultak a templomba áldásra. Áldásra elkísérték a szülők, testvérek is, meg a násznagyok. A lelkész áldása után a násznagyaaszony megköszönte a jókívánságokat. (egyik alkalommal azt mondta a násznagy: "Köszönjük a tiszteletes úrnak, hogy így feltarisznyálta őket." Azóta is emlegetik, ha valakinek tanácsot adnak, hogy "feltarisznyálták"). Aznap, azaz szerdán az új asszony kellett vacsorát főzzön. Ezután került sor az ágytörőre, vagy ahogy nálunk nevezik, a visszahjvásra. A templomi esküvő előtt a vőfény visszahívja a segítségeket, aközeli rokonokat a vőlegény házához. Ekkor kerül sor a menyasszonytyúk, a perémes, valamint az előző napi maradék elfogyasztására. A menyasszonytyúkot a gazda osztotta el:
-a lábát a menyasszonynak adta, hogy jól tudjon "vakarni" (gyűjtsön)
-a feje a vőlegényé volt, hogy jól gondozza a családot
-a nyaka az anyósé lett, hogy jól tudjon "nyelni" (azaz tűrjön, ne veszekedjen a menyével.)
A menyasszony a tyúklábat fel kellett kösse a padlásra, mert meg kellett őriznie, hogy emlékeztesse a "vakarásra". A többi részét szétosztották a jelenlevők között.
A perémes bemutatását a násznagyok végezték:
"Bemutatom, mivel élt eddig a menyasszony
Hogy ezután is csak ilyent fogyasszon."
A bemutatás után került sor a perémes elfogyasztására. Először a menyasszony és a vőlegény kapott, azután került sor a vendégek kínálására. Az 1950-es években elmaradt a perémes. Helyét elfoglalta a menyasszonyi torta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése