A lakodalmi sereg mindkét részről külön-külön gyülekezett a menyasszonyos, illetve a vőlegényes házhoz. Itt megkínálták kaláccsal, pálinkával. Ez alatt öltöztették a menyasszonyt. A menyasszony öltözete régebb másfél széles szőttes szoknya, selyemből készült csipkés kötény, jegying, blúz volt, sötétbarna színű vagy kávészín "szőrruha, fersing" volt a menyasszony öltözete, amelyet majd azután is használt új asszony korában. Fátyla fehér volt, de csak a hátán csüngött alá a koszorúból hosszan, a szoknyájáig ért. A vőlegény öltözete: harisnya, ráncos csizma, fehér ing, télen az ingre posztóujjas. fekete kalapot viselt, abban egy kis virággal, mert már bokrétát nem tehetett. A vőlegény házából indult a menet a menyasszony házához, ahol bezárt kapuval fogadták. A gazda beköszönt.
"Tisztelt jó uram!
Én egy 99 személyből álló csoportnak a megbízottja vagyok, amelyikből a századik egy szép élő virág formájában az önök virágoskertjében van. Ma ide egy szerelemúton jutottunk el, azon az úton, amelyen vőlegény öcsém sokszor eljárogatott. Arra kérem jó uramat, azt a szép virágszálat kerítse meg a virágoskertből, s hozza ide."
A menyasszony gazdája elmegy, behoz egy maszkurának öltözött öregasszonyt. "Ebbe a virágoskertbe csak ezt kaptam. Kérdezze meg a vőlegény uramat, ez-e az a virágszál akit választott.
-Ez-e az vőlegény uram?
-Hervadt az, de jó lesz madárijesztőnek a búzaföldre, vagy jó lesz majd pesztrának. Fiatalabbat, ennél szebbet várok - feleli a vőlegény.
Ismét a gazda mondja: Arra kérem jó uramat, ne sajnálja a fáradságot, keresse meg azt a virágszálat, amelyikre a vőlegény vágyik.
-Jól van, elmegyek, én mindent megteszek, ami tőlem telik. Behoz egy fiatal, szépen felöltözött lányt.
-Ez-e az a virágszál, akit a vőlegény keres?
-Megkérdezem a vőlegénytől: ez-e a keresett virágszál?
-Ezt másnak hagyom, fiatal még, nincs kinyílva. bimbó még, kár leszakítani - feleli a vőlegény.
-Kérem jó uramat, jobban keresse meg, fehér virágszálat hozzon.
-Remélem, ez lesz az, amelyikért annyit fáradoztam - mondja a gazda, amikor behozza a menyasszonyt.
-Ez-e az vőlegény uram?
-Igen, ezt választottam.
Ezután a násznagy megköszöni a gazda fáradozását:
"Tisztelt jó uram! Nagyon szépen megköszönöm a tisztelt jó uramnak a fáradozását és ígérem a vőlegény urunk által, hogy olyan helyre fogja palántálni, ahol évtizedeken át ilyen szépen nyíljon és virágozzon, gyarapodjon, de el ne hervadjon. Éljenek sokáig, kívánok szerencsét! "
A menyasszonyt ez után búcsúztatták el a szüleitől, testvéreitől, majd indultak a Néptanácshoz az esküvőre. ide szekerekkel mentek, mert Alsósófalván nem volt hivatal. Ekkor kötötték el az utat azok, akik nem voltak hivatalosak. Csak úgy engedték tovább őket, ha a gazda vagy a násznagy megfelelt három találós kérdésre. Ha nem tudtak megfelelni, bort, illetve pálinkát kellett fizetniük. A szekéren ülők ujjogtattak, s mindenki vitt a zsebkendőjében kalácsot, amit odadobtak a menyasszony-leső gyermekhadnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése