Táplálkozási szokások

Tél és tavasz

   Hétköznapokon, télen és tavasszal két fő- és egy mellékétkezés volt. Az reggelire rántalék, májas, kolbász, töpörtyű, oldalas puliszkával és káposztacikával vagy káposztalével; tejes puliszka tejes kávé. Délben főtt vagy sült krumpli; szilvaízes kenyér hagymával. Este meleg étel: véres- vagy tormásleves; gulyás; törtfuszulyka; tejes puliszka; verttej, törött tej vagy aludttej; zsírba fordított puliszka vagy zsírba fordított káposzta; púkása; rántott hagyma; szilvaízes gombóc vagy szilvaízes derelye. A tej után nyomtaték is jut: reggelről maradt rántalék, rántott vajas puliszka. 

Tavasz, nyár, ősz

   Tavasztól őszig három fő- és egy mellékétkezés volt. A mellékétkezés (uzsonna) a fecskék visszatérése után kezdődött. A szegény családokban a nyári uzsonnázás ki-kimaradt. Reggel túróspuliszka, csirkehús vagy rántotta puliszkával, savanyúságnak salátalé. Délben árvalevesek, másodiknak húsos étel. Hússal főtt levesek után másodiknak a levesben főtt hós, harmadiknak tejbekása, lepény vagy lapótya. Délután öt-hat óra tájban uzsonna: kenyér hagymával, retekkel vagy zölduborkával. A hagymát meghántása után úgy vágják cikkekre, hogy a fej nem esik szét. A cikkek közét megsózzák, marokba fogva megszorongatják. Uzsonnakor, ha kalákások vagy napszámosok is dolgoztak, akkor egy-egy pohár pálinka, friss túró és szalonna is előkerült. A háziasszony gondoskodott a sóról, a takaróruha sarkába őrölt sót kötött. Ha véletlenül otthon maradt a só, vagy elfogyott, tréfásan azt szokták mondani: “Tartsd a hagymát Parajd felé, ott van só elég!” Este a már felsorolt meleg ételeken kívül készítették a következőket: dincelt káposzta; rántottás lé; rántott hagyma; árvagulyás; rántott krumpli.

   Az ősz a két fő- s egy mellékétkezéshez való visszatérés átmeneti időszaka volt. Délben már nem vittek meleg ételt a mezőre. A szokáshoz híven a zabaratás befejeztétől tavaszig délben sem a mezőn, sem otthon levesételt nem ettek.

* Részlet Biró Róbert Az alsósófalviak életmódja című munkájából.