Tündérek

   Gyerekként nagyon sok időt töltöttem a nagyszüleimnél. Nem volt Tv, rádió, nem voltak játékok, nem gyakran volt más gyerek, akivel játszhattam volna. A legjobban azt sajnáltam, hogy még színes ceruzák sem voltak a nagyszüleimnél, hogy legalább rajzolhattam volna. Mégis nagyon szerettem náluk lenni. Téli estéken mindig régi történeteket meséltek nekem Sófalváról és a környező vidékekről.

   Egy este amikor P.S. bátyám is a nagyszüleimnél volt, egy felettébb érdekes történetet hallhattam. Azaz egyből kettőt is. De kezdjük a legelején.

   Bátyám: - Amikor fiatal voltam, hát már úgy voltam egy 18 éves, akkor volt, hogy egy nap a rétre mentem. Kaszálás volt ottan. Mentem forgatni. Hát mit láttam? Tündéreket. Voltak vagy haton is. Lassan közelebb akartam menni hozzájuk, de észrevettek és eltűntek. Ezt elmeséltem a többieknek, mire ők azt mondták, hogy még jó, hogy nem lett valami bajom. Mert azt mondják, hogy ha egy legény megzavarja a tündérek táncát, azt akkor rögvest megfogják és magukkal viszik, vagy megrontsák, vagy legalábbis nem hagyják békén egy darabig.  

   Hát úgy adódott, hogy egyszer megint kellett menjek a mezőre, mert valami dolgom volt. Ha jól emlékszem, akkor kaszálni mentem. Megyek kifelé a falun s x.y (már nem emlékszem a nevére) kertjénél.....tudod, ott ahol a két utca találkozik és van egy nagy kert az oldalas részben. Na ott látom, hogy táncolnak a tündérek, vagyis szép asszonyok. Mert inkább így nevezik őket. S hát látom, hogy táncolnak. De eszembe jutott ám, hogy mit mondtak a többiek és nem mentem arra, hanem a másik úton kerültem egyet. 

   Mamám: -   Hallgass, mert akkor is részeg voltál. :D D :D

   Mire bátyám: - Már, hogy lettem volna az Lidi, szín józan voltam. Délelőtt 9,30 volt. Nem szoktam én soha inni munka előtt. Én láttam, amit láttam és mondom, hogy szépasszonyok voltak.

   Miután elment bátyám, első kérdésem az volt mamámhoz, hogy ő hisz-e a tündérekbe. Mert én gyerek létemre nem igazán tudtam hinni a mesékben. Ekkor mesélte el nekem nagyanyám az alábbi történetet:

  - Én sose hittem az ilyen mesékben. Én hiszek Istenben, de másban nem. Tündért sose láttam, így nem is hiszem, hogy léteznek. Bááár.....Gyerekként amikor bátyád pakulár volt, reggelente kellett menjek ki hozza az esztenához. Mindig gyalog mentem. Volt egy hely, amelyről azt tartották, hogy a tündérek itt jönnek fel a föld alól, és itt táncolnak és mulatoznak egész éjjel. Sokan láttak már itt tündéreket és úgy tartják, hogy volt valaki, aki kíváncsi volt és megleste őket. El is vitték őt, és azóta se került elé. 

   Az a lényeg, hogy volt ez a hely. És volt ott egy fa. Szép nagy fa volt, ugyanolyan, mint a többi körülötte. Csak egy valamiben különbözött. Még napkelte előtt oda kellett érni, ha látni akarta valaki azt az érdekességet. Mert mihelyt feljött a nap, eltűntek. 

-De mik?

- Hát minden éjjel a lehullott falevelek kis kürt alakot vettek fel. Akkorák voltak, mint a két tenyerem szépen összezárva. A levelek szélei pont úgy tűrődtek vissza, hogy tökéletes kürt alakjuk lett. De minden egyes levélnek. És mindig csak az éjjel lehullott levelekből. Ezekről azt tartották, hogy a tündérek műve. Ezeken játszanak éjjelente. Nem tudom, hogy mik voltak és miért, de nagyon szépek voltak. Mindig siettem, hogy még napfelkelte előtt érjek oda.

Elmesélte Molnár Szabolcs.

* Szépasszony-kútja Alsósófalva határában.