Tanévnyitó 2011

   A tanévnyitó Alsósófalván a megszokott módon a református templomban volt reggel kilenc órától. A gyerekek már egy fél órával előbb a padokban ülve, izgatottan várták az eseményeket. Először egy rövid Istentisztelet keretén belül a tiszteletes úr fogalmazott meg egy imát a diákokért. Az Istentisztelet után az első osztályosok pár verssel búcsúztak az óvodától. Őket a negyedikesek köszöntötték egy szavalattal és énekkel.  Majd az elsősök tanítónénije mutatkozott be és bátorította a kis újoncokat, hogy szorgalmasan tanuljanak és szeressék az iskolát. Továbbá ismertették a teljes tantestület tagjait is.

   Az évnyitón részt vet Káli Árpád alpolgármester úr is, aki elmondta, hogy sajnálatos módon az új tanév nehezebb lesz, mint az előzőek. A romániai törvények szerint egy iskolának minimum 300 diákkal kell rendelkeznie. Alsósófalva, akárcsak Felsősófalva, nem rendelkezik ekkora létszámú diákkal, ezért mindkét intézmény Parajd iskolájához lett csatolva. 

   Bár születhetett volna ennél jobb megoldás is, ugyanis Alsósófalva és Felsősófalva együttesen megkapták volna a működési engedélyt, de erre nem volt lehetőség. Bízunk benne, hogy a jövőben jobb megoldások születnek.       

   Most pedig engedjék meg kedves olvasók, hogy a diákokhoz szóljak. Úgy kicsikhez, mint nagyokhoz :

  Amikor én elsős voltam elhatároztam, hogy várat építek magamnak. Felépítem magamban a tudás várát, ahol minden egyes házi feladat, megtanult lecke egy téglát jelent. Építgettem. Képzeletben elterveztem, hogy a matek lesz a bástyám, a történelem pedig a képek a lovagterem falán. Mire elkészült forma a vár, azaz kijártam a nyolc osztályt, rájöttem, hogy nagyobb várat szeretnék, dupla kőfallal, nagy kertekkel, kápolnával. Hát elkezdtem a vár bővítését. Tanultam egész középiskolában szorgalmasan. Majd rájöttem, hogy hiába a kápolna, a nagy kert, a belső falak, ha a külsők gyengék. Most egyetemistaként még mindig ezeket a külső falakat erősítem. Elmondhatom, hogy a váram szép és nagy, de önmagában a tudás vára nem boldogít. Kell az udvari bolond, kellenek a szaladgáló gyerekek, az udvari szakács és kovács, kell az udvari élet bele. De leginkább kell egy úrnő a várba.

   Hogy miért mesélem el ezt. Mi akar lenni a tanulság? Az, hogy fel kell építsétek a váratokat, de meg kell szervezzétek az udvari életet is. Mert mit ér a tudás, ha nincs aki boldoggá tegyen. De ugyanakkor, mit ér, ha van egy kedves lány/fiú aki tetszik neked, de nincs várad, ahol majd élhessen, amelynek a kápolnájában imádkozhasson az Istenhez, és kertjében rózsák közt sétálgasson. Rátok kedves diákok a várépítés időszaka köszöntött. Azt kívánom az Istentől, hogy szép, nagy várat tudjatok építeni és, hogy majd egyszer megtaláljátok azt a személyt, aki majd szeretetével kitölti az egész várat.