2011. szeptember 2., péntek

Párválasztás

    A serdülőkorú fiatalok részére az ismerkedés, barátkozás szempontjából kitűnő alkalom volt a fonó, ami több hónapon át rendszeresen tartott. A társas együttlét a fonóban a munkahelyet, a munkát kedélyessé, színessé tette. A fonó egyúttal az ifjúság nagy próbája, vetélkedés volt. Nemcsak a lányok mérkőztek itt meg ügyességben, de a legények is. Itt vált el sokszor, ki az életrevaló. A kölcsönös megbecsülés, sőt sokszor a párválasztás is erő- és ügyességpróbán múlt. Itt szövődött tartósan a szerelem, legények és leányok közt, mely nagyon sok esetben házassággal végződött. A korcsoportonként összegyűlő lányok a legények érkezése előtt párosító dalokat énekeltek, vagy éppen az adott lelkiállapotnak megfelelő énektől volt hangos a fonóház. A fonóházunk fehérre van meszelve kezdetű dal éppen az öröm állapotát tükrözi, míg a "Mikor hozzád jártam...", akárcsak a "Virágos kenderem..." kezdetű szakító, búcsúének volt. A legények érkezése után félbeszakadt az addig eléggé unalmas, monoton munka. A legények igyekeztek elkapni, ellopni az általuk kedvelt lány orsóját, amit a lánynak csókkal kellett kiváltania. A fonó végén játszani szokta. Egyik ilyen játékuk a "hajtózás vagy akasztózás " volt. A lányok elé kiállott egy hajtó, aki rendszerint levette a nadrágszíját és ezzel "hajtott". Másik két legény az ajtóhoz állt. A hajtó megkérdezte az ajtónál állótól, "kit hajtsak neked?". Amelyik lánynak a nevét mondta, azt a hajtó az ülőhelyéről a legényhez hajtotta. A legénynek meg kellett csókolnia a lányt és fordítva. Utána két lány maradt az ajtónál. Ők "akadtak fel". Most tőlük kérdezte a legény, "Kit hajtsak ide?". A hajtó néha megviccelte mind a lányokat, mind a legényeket, nem azt küldte, akit kértek, de ezzel így akarta párosítani  az egymás elől érzéseiket titkoló, de egymással rokonszenvezőket.



    Az udvarlás időszaka addig tartott, míg a fiatalok közös elhatározásra jutottak, illetve, amíg a szülők rá nem kényszerítették akaratukat a gyermekeikre, mert nemcsak szerelemből kötöttek házasságot, hanem sokszor a vagyon házasodott a vagyonnal "erővel nyomták hezza", mondván "menj hezza, me' egyedül való, nem oszlik meg a vagyon". Itt jegyzem meg, hogyha "megesett" (teherbe esett a lány) házasságkötés előtt, akkor a leendő anyós volt az, aki kötelezte a fiút, hogy elvegye, mondván "Ha akkor kellett, vegyed el." Ha egymástól eltiltották őket, megakadályozták, hogy összeházasodjanak, megtörtént, hogy a lány kútba ugrott, vagy elment szolgálni Pestre és kiugrott a sokemeletes ház ablakán, a legény pedig elzüllött.

* Alsósófalva monográfiája 90 o.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése