Minden évszak más. Sőt az irodalomban az ősz az elmúlást jelenti, míg a tél a halált. Számomra csak egy dolgot jelent az, hogy ősz van. Megint szép színes a természet. Ha meg így van, akkor ideje kirándulni menni.
Legelőször Mánász-erdején (Málnász, Málnász-erdeje ) haladtam át, ahol a fák alatt nem túl vastag, de annál szebb avar található. Arra a kérdésemre, hogy milyen idős az erdő, egyszer azt a választ kaptam nagyapámtól, hogy: ,, Óhh ez az erdő még nagyon fiatal ". Majd kiderült, hogy csak erdő-években számolva fiatal, ugyanis minimum kétszer olyan idős , mint én vagyok ( Én jelenleg 20 éves vagyok). Az erdő a falu felett, mint egy korona, úgy terül el, és a délutáni napfény arany színe pont szemből találja a falu felől az erdőbe érkező személyeket.
Az erdő néma csendjéből nem kívánkozik ki az ember. Nekem is jött, hogy maradjak még legalább egy fél órát. Hisz az erdő után ami következik az már úgysem olyan. S tényleg más, ami az erdő felett van, de ez a másság teszi széppé azt a tájat.
Mánász-teteje egy nagyobb fennsíknak nevezhető rész, amelyet az idén nem sok emberi kéz érintett, ugyanis itt van a juhok éves legelőhelye. Így a fennsík megőrizte szépségét, a jellegzetes égig érő fűszálaival együtt.
Megláttam pár kacskaringozó domboldalt és máris tudtam, hogy merre akarok tovább menni.
Amennyiben hirtelen ötletből indul el az ember kirándulni, és mivel egyedül megy, nem akar semmit se vinni, olyankor érdemes azért kicsit tervezni is. A legfontosabb, hogy egy bicska legyen a zsebbe. Nagyon gyakran lehet hasznát venni. Ha éhes lesz az ember, érdemes körültekintően haladni. Lehet találni vad almafát, vagy esetemben egy diófa friss, úgymond tejes diója csökkentette az éhség érzetemet.
Ki mondaná el a fenti képről, hogy egy forrás van lefényképezve? Még pedig nem is akármilyen. A víz egy kősziklából fakad. Az egyik legjobb édesvizű forrás. Nagyon jól esett inni belőle, mert vizet se hoztam az útra. Ha valaki víz nélkül indul el kirándulni, feltétlenül kell ismerje az iható források helyét. Mert vannak olyanok is, amelyet a vadak használnak.
Illő dolog, hogy a friss és hideg vízért cserébe kitakarítsuk a kutat, miután ittunk. Azért csak utána, mert ilyenkor felzavarodik a víz és nem lehet inni, addig amíg " le nem száll a víz". Tehát ha kitakarítjuk, akkor aki kicsit később, vagy holnap, vagy holnap után akar inni a kútból az is friss és tiszta vizet kap.
A forrás után megint egy nagy domb fele vettem az irányt, amelyet megint egy fennsík követet. Azt hinné az ember, hogy itt már nincs semmi érdekes. Az emberek betakarították a termést és a természet várja a telet. Pedig nem így van.
A szárazság az egereknek kedvez. Egész nap a tolló földeket (tarlóföld) járják gabonaszemeket keresve. Ugyanezt teszik a kisebb madarak is. A földek felett viszont nagy madarak köröznek az egerekre várva. Mikor egy óvatlan egér kibújik a szalma takarásából, máris lecsapnak rá.
De nemcsak a madarak csapnak le az egerekre. Bár előbb én magam sem akartam hinni, amit láttam, de mégis jól láttam. Egy fehér macska vadászta az egereket a falutól másfél kilométerre. Az sem zavarta, hogy a közelben járok. A macskáról jutott eszembe egy történet, amikor egy macska a havasról (határrész, a falutól 15 km.-re) jött haza egyedül. Nem néznénk ki belőlük, de nagyon intelligens állatok.
Bár még ezernyi apró dologról tudnék mesélni, mégis jobb szeretem ha a képek teszik. Ajánlom mindenkinek, ha egyszer kimozdul a nagyvárosok nyüzsgő életéből, valami csendes helyet keressen, ahol nincs más csak ön és a természet.
Mánász-teteje egy nagyobb fennsíknak nevezhető rész, amelyet az idén nem sok emberi kéz érintett, ugyanis itt van a juhok éves legelőhelye. Így a fennsík megőrizte szépségét, a jellegzetes égig érő fűszálaival együtt.
Amennyiben hirtelen ötletből indul el az ember kirándulni, és mivel egyedül megy, nem akar semmit se vinni, olyankor érdemes azért kicsit tervezni is. A legfontosabb, hogy egy bicska legyen a zsebbe. Nagyon gyakran lehet hasznát venni. Ha éhes lesz az ember, érdemes körültekintően haladni. Lehet találni vad almafát, vagy esetemben egy diófa friss, úgymond tejes diója csökkentette az éhség érzetemet.
Ki mondaná el a fenti képről, hogy egy forrás van lefényképezve? Még pedig nem is akármilyen. A víz egy kősziklából fakad. Az egyik legjobb édesvizű forrás. Nagyon jól esett inni belőle, mert vizet se hoztam az útra. Ha valaki víz nélkül indul el kirándulni, feltétlenül kell ismerje az iható források helyét. Mert vannak olyanok is, amelyet a vadak használnak.
Illő dolog, hogy a friss és hideg vízért cserébe kitakarítsuk a kutat, miután ittunk. Azért csak utána, mert ilyenkor felzavarodik a víz és nem lehet inni, addig amíg " le nem száll a víz". Tehát ha kitakarítjuk, akkor aki kicsit később, vagy holnap, vagy holnap után akar inni a kútból az is friss és tiszta vizet kap.
A forrás után megint egy nagy domb fele vettem az irányt, amelyet megint egy fennsík követet. Azt hinné az ember, hogy itt már nincs semmi érdekes. Az emberek betakarították a termést és a természet várja a telet. Pedig nem így van.
A szárazság az egereknek kedvez. Egész nap a tolló földeket (tarlóföld) járják gabonaszemeket keresve. Ugyanezt teszik a kisebb madarak is. A földek felett viszont nagy madarak köröznek az egerekre várva. Mikor egy óvatlan egér kibújik a szalma takarásából, máris lecsapnak rá.
De nemcsak a madarak csapnak le az egerekre. Bár előbb én magam sem akartam hinni, amit láttam, de mégis jól láttam. Egy fehér macska vadászta az egereket a falutól másfél kilométerre. Az sem zavarta, hogy a közelben járok. A macskáról jutott eszembe egy történet, amikor egy macska a havasról (határrész, a falutól 15 km.-re) jött haza egyedül. Nem néznénk ki belőlük, de nagyon intelligens állatok.
Bár még ezernyi apró dologról tudnék mesélni, mégis jobb szeretem ha a képek teszik. Ajánlom mindenkinek, ha egyszer kimozdul a nagyvárosok nyüzsgő életéből, valami csendes helyet keressen, ahol nincs más csak ön és a természet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése