Erdõgazdálkodás

   A sófalvi nép számára mindig fontos jövedelmi forrást jelentettek azok az erdõségek, amelyek a Bucsin-tetõ vidékén, Bogdány-hegyese, a Görgényi-havasok és a Hargita találkozási pontján terülnek el. „... A falu negyedrésze olyan családokból áll, akiknek egyáltalán semmi vagyonuk nincs. Egyetlen faluban 500 ember kenyér nélkül! Ezek napszámra járnak, fõleg erdõmunkára. Óriási távolságokra elmennek munka után. Segesvártól a Gyergyói havasokig mindenhol meg lehet találni õket.” Századokon át a sóvidéki községek látták el faanyaggal Marosszõk, Kisküküllõ-mentét és a Nyárád terét. Erdõgazdálkodásuknak két területét ismerjük: a közbirtokossági tulajdon kitermelésénél alkalmazott métervágást és a kisvállalkozó kétlovas fuvarozást. Nagy fakereskedõk inkább a XX. századforduló idején Parajd rohamos polgáriasodásával jelentek meg a vidéken: Fürtz, Chilezan, a harmincas években, Palácsek, Wirtsek, Czitromm, szovátai zsidók a negyvenes években. (A falu közösségének nem volt nagy haszna ezekbõl).

   Az erdõk államosítása (1948) óta megszûnt az a gazdálkodási és kereskedelmi lehetõség, hogy sófalvi középgazdák a nyárádszeredai piacra hordják és csere által biztosíthatsák maguknak a marosszéki kenyérgabonát. Az állami tervgazdálkodás rendjén a vidék erdõségei is lefogytak. Azóta a méterfa-vágók is messze vidékre kényszerültek el a falu havasától. Az 1950-es években és a 60-as évek elején félhavonként két-három teherautó viszi a falu favágó munkásait a a háromszéki vagy a moldvai havasokra, Piatra Neamt környékére. Ez a helyzet nagyon befolyásolja a falu erkölcsi és kulturális életét. A sok ideig egyhuzamban tartó munka, igénytelen havasi életmóüd akkor bosszulja meg magát, mikor három- négyheti erdei élet után keresetükkel hazajönnek az emberek. Ez az életmód az egyik alaptényezõje annak, hogy a sóvidéki falvak közül a legtöbb szeszes ital Alsósófalván fogy el.

   A jelenben (2003) a fiatalok a székelyudvarhelyi és szoivátai bútorgyárakban és feldolgozó üzemekben, magánvállalkozók gátereinél dolgoznak.

   A XIX. század végén és a XX. század elején kõtörõk és favágók az erdõn télen is kalibában laktak. A XX. század másadik felében az erdõmunkások traktorvontatta deszkabódékban laktak. Ma már csak egy-két métervágó van a faluban. Nagyon sokan vásároltak láncfûrészt maguknak.

* Alsósófalva monográfiája 46.o.