A kincskereső öreg

Részlet Orbán Balázs  " A székelyföld leírás " című művének " Egy séta Rabsonné várához. " fejezetéből.

   Ezen sziklában van egy bolond kincs keresőnek lakbarlangja: egy szoba nagyságú üreg. Ott van sziklába vésett ágya, kemenczéje; ott vannak szerszámai, melyekkel ő már évtizedek óta fúrja, vájkálja a hegynek tömör trachyt szikláit; már évtizedek óta lakik ott, már két bányaüreget (mert bányász volt) vitt be a vár alá; egyik (G) már 30 öl hosszú alagút, mert ő a vár közép pontján levő (hol mély üreg van) kút (F) alá akar ásni, hol eltemetve lennének Rabsonné roppant kincsei; az ő s a nép hite szerént: szekérkötő rúd (minővel a szénát szekéren leszorítják) nagyságú aranyrudak; roppant arany-oroszlányok, kárbunkulus szemekkel; arany-kotló fiaival; nagy arany-hordók tele arany pénzzel; az ezen roppant kincset befogadó pincze pedig, három arany lánczon csüngő, fő-nagyságú, szintén háromszögű, gyémánt által van megvilágitva.

   Ezen regés kincsnek feltalálására vágyakodik a szegény öreg, s bár jó módú gazda volt, majd mindenét elaknázta e kincskeresésbe; s bár elszegényedett, elöregedett de a feltalálás reményével még most sem hagy fel: hanem egész nyáron át a szikla üregben lakva, éhezve, nélkülözve, embert kerülve féltékenyen fúrja, faragja a hegyet; s midőn ő bozontos fehér szakálával, halvány arczával kiemelkedik onnan a föld kebléből, azt hinné az ember, hogy valami szellem, őre e roppant kincseknek, s félénk előítéletes ember könnyen megrémülhetne e túlviláginak tetsző lénytől. Mi előre értesítve lévén itt létéről, megjelenése által nem voltunk meglepetve, s bár eleget faggattuk, s lekenyerezni is megkísértettük, élelmünket megosztván véle: még se tudtunk e várra vonatkozólag valamit belőle kisajtolni; ő bizalmatlanul, félve tekintett reánk, mint kincskereső vetélytársakra s Istenre kért, hogy ne vigyük el a kincset, melyért ő annyit fáradozott; erről biztosítva, őt megnyugtatók, s a vár-tető csúcsára kimászva, gyönyörködénk az innen feltáruló szép kilátásban.