Ülnek az öregek

Ülnek az öregek 

Ülnek az öregek

megfakult fapadon,

megfakult időben,

torkig emlékekben,

derékig halálban...

Ülnek a kapu előtt,

kopaszodó fák alatt

estefelé,

százados pipafüstben,

szelídült mozdulattal,

lobogó ingujjú szelekben,

s utak szaladnak előttük,

szekerestől, háborústól

szaladnak a szavak,

a nyomorhoz szokottak,

a bánathoz szokottak,

szaladnak a fapadokhoz örvénylően,

s a torkokban fönnakadnak.

Ülnek az öregek

a féldeci mellett,

kimért pontossággal,

s meggörnyednek az asztalok,

ülnek szavak nélkül,

lassan gyökeret eresztve.

Ülnek az öregek

megfakult fapadon,

megfakult időben,

torkig emlékekben,

derékig halálban...

Fülöp  D. Dénes