A sófalvi ember

    A táj és a gazdasági élet meghatározza a sófalvi ember lelkivilágát is. Hihetetlen erő és lelki rugalmasság van a sóvidéki népben. Nem könnyen keseredik el, "soha sem volt úgy, hogy valahogy ne lett volna" -mondják. A nagy életküzdelemben megtanult egyedül lenni. Nem nagyon várja a részvétet senkitől és nem fájlalja a részvétlenséget sem. Ez a kemény életfelfogás minden irányban érvényesül. A közéleti harcoktól rendszerint visszavonul, de ebben a visszavonultságban nem közöny és lemondás, hanem védelmi harc van. Nehezen adja fel a régi életformákat. A jelszavaknak nincs hitele. Puszta eszme után soha nem lehet megindítani. Aki megakarja nyerni valamilyen ügynek a számára, tényeket kell fölmutatnia. Kifogástalannak kell lennie mindenféle szempontból annak amit a sófalvi ember elhisz.

    Népei ép, erőteljes, többnyire magas termetűek. Fiatalsága növendékei erkölcsi és szellemi haladása kitetsző.

    Bözödi György a művében a következőt írja: " A sófalviakat dalaikból ismertem meg igazán. Egy 16 éves lány hosszan elnyújtva énekelte ezt a nótát:

"A vonatnak hat kereke sárgára van festve Avval visznek engem Bukarestbe Bé van festve sárgára 14-béliek számára Szerbusz babám, most látsz utoljára"

    De mégis nem a lányok sorsa volt ez, hanem a legényeké, a katonáké. Miért van sárgára festve a vonat kereke? Ilyen vonatot aligha láthattak még a sófalviak is. Talán a sárga szín azért került be a dalba, mert az ország színe, Romániáé? Igy befolyásolnák az új viszonyok a nép lelkét? Csak a magyar népdal hasonlatainak közös szókincséhez kell fordulni. A bánat, a gyász színe ez a dalban" 

    A legényeknek is elég bánat, amikor katonának vitték, különösen az volt a szocializmus éveiben, amikor a Ceausescu-korszakban szénbányákban kellett, hogy dolgozzanak. 

    Az alsósófalvi ember tréfás természete, cinizmusa a vidék többi falunépéhez viszonyítva is kirívó. Például felsősófalviakat "monyókoknak" nevezi, s durva lelkűeknek tartja. A siklódiak "kotyósok". A korondiak kereskedő szellemük miatt nem nagy rokonszenvnek örvendenek "cigány" természetük miatt. 

    A falu legtöbb családjának gúnyneve is van (Pillancs, Tatas, Bacoki, Gyilógyi, Szojkodi, stb.) Akik nem tudtak vagy nem akartak beilleszkedni a népi élet keretei közé, csúfondáros, csipkelődő tréfálkozással kiközösítődtek.