Károly Albertné Kozma Anna, született 1916, a következőket mesélte:
„Az én apámmal történt meg. Egyszer favágni ment a Harom erdőbe. Miután a szekeret megrakta leült, falatozni kezdett. Amint eszik egy nagy varangyos béka telepedik eléje és szörnyen tátogatja a száját.
Édesapám gondolta, biztos éhes a béka, adott neki is kenyeret, szalonnát. A béka megette, majd odébb állt.
Több hónap múlva édesapám a fából deszkát vágatott, majd eladni az Alföldre (Nyárád-mente) vitte. Mikor eladta, betért a kocsmába. Mielőtt italt kérhetett volna, odament egy ember, akit azelőtt sose látott és vitt neki egy liter bort, mondván:
- Igya meg, jó ember az én egészségemre.
- De hát miért fizet nekem, ha sose látott? – kérdezte édesapám.
- Dehogynem láttuk egymást! Maga egyszer enni adott egy békának. Az a béka én voltam. A bort a szalonnáért, kenyérért hoztam.
Ezzel az ember eltűnt. Apám megitta a bort, s úgy érezte, megfiatalodott."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése