Katolikus Egyház

    A református felekezeten kívül más felekezeteknek a sófalvi nép életében sohasem volt különösebb jelentősége. A római katolikusok inkább a nagy Kacsó család tagjai közül kerültek ki. A szájhagyomány szerint, Mária Terézia korában, busás előnyökért az egyik protestáns Kacsó testvér családja akarata ellenére átállt a római katolikus vallásra. De biztos történelmi adatokat nem tudunk az alsósófalvi római katolikus felekezet eredetére vonatkozólag.

    Orbán Balázs adatai szerint 1868-ban Alsósófalva 1563 lakója közül 1446 református, 112 római katolikus, 5 unitárius. 1907-ben a község népességi adatainak kimutatása szerint református 1708, római katolikus 235, görög katolikus 6, evangélikus 2, unitárius 5, zsidó 5, összesen 1961 lélek. A római katolikus felekezeten kivül egyik felekezet hívei sem alkottak hitközséget Alsósófalván a református egyházközség mellett. Unitáriusok, zsidók, evangélikusok, görögkeletiek vagy csak átmenetileg tartózkodtak a faluban, vagy pedig beolvadtak a református egyházközségbe. 

    Dr. Traján Károly parajdi plébános 1932-ben azt írja naplójában: „Még ez év márciusában jelentést küldök a főhatósághoz az alsósófalvi kápolnáról. Vázolom annak siralmas állapotát. Egyszerű, elhagyott falusi ház egyik szobájában áll az oltár. A tornáca megrothadva, lépcsődeszkái kővel alátámasztva, zsindelytetőzet annyira rossz, hogy az állandó foltozgatás mellett is mindig beesett az eső, s így a bent lévő kis oltár felszerelésében kárt okozott. Szóval nem a legszentebb áldozat bemutatásához illő hely. Le kellett volna bontani ... Minden őszön kérést nyújtottam be a státushoz, hogy a vallásalapból segélyt folyósítson."

    Ebből az anyagi alapból épült 1931-ben az alsósófalvi 240 katolikus lé1ek kápolnája. A kápolna kétszárnyú díszes ajtaját Demeter Gáspár parajdi molnár készítette a sekrestyeajtóval együtt. A kápolnát Szent Antalról nevezték el. Az akkori csíksomlyói házfőnök, páter Takács Gábor, az alsósófalvi kápolnának ajándékozta azt a régi olajfestésű Szent Antal oltárképet, amely addig a csíksomlyói kegytemplomban volt, de mivel újat kaptak, a klastrom folyosójáról elküldték keret nélkül a sófalvi új kápolnának. 

    Felekezetek közötti villongás a falu életének történetében feljegyzésre méltóan sohasem volt. A hitben való szemérmesség a sófalviak életéből kizárja a hitbeli ellenkezést és felekezetieskedést. Rendszerint a vegyes házasok úgy egyeznek meg, hogy a fiúgyermek az apa vallását, a leány az anya vallását követi. Templomépítkezéseknél Isten ügyének tekintik a munkát. Dr.Traján feljegyzései szerint a katolikus kápolna építésénél a református felekezet hívei is készséggel segítettek.